Egy népszerű elképzelés szerint a mesterséges intelligencia (AI) egy napon az emberiség ellen fog fordulni.
Az ENSZ nemrégiben éppen ezt az image-problémát próbálta kezelni az AI for Good című genfi konferenciáján. A júliusi esemény célja az volt, hogy a globális problémák megoldását elősegítő mesterséges intelligenciát népszerűsítse. A találkozót a humanoid robotok eddigi legnagyobb találkozójaként jellemezték.
Az eseményen ott volt Ai-Da (a „világ első ultrarealisztikus humanoid robotművésze”) és Grace (a „világ első számú ápolási asszisztens robotja”), valamint Sophia, Nadine és Mika. Még egy rocksztár robot, Desdemona is megjelent. Mindezen androidokban egy dolog közös: mindannyian női robotok.
De vajon miért van az, hogy az alkotók jellemzően női tulajdonságokkal ruházzák fel robotjaikat?
Gyakran azt állítják, hogy a mesterséges intelligencia hangrendszerek női hangúvá tétele a nemek közötti előítéletességben gyökerezik: ezekre a hangrendszerekre egyfajta segítő asszisztensként tekintünk, ami hagyományosan egy női szerep. Néha azonban sokkal ártatlanabb oka is van annak, hogy a tervező milyen nemet ad a robotjának: saját magáról mintázta azt.
Ez a helyzet Nadine esetében, akit alkotója, Nadia Magnenat Thalmann „robot-szelfiként” jellemez. Geminoid, a konferencia egyetlen kifejezetten férfi robotja készítőjének, Hiroshi Ishiguro japán robotikusnak a kiköpött mása.
Ugyanakkor tagadhatatlanul jelen van a szexualizáció is: minél valósághűbb a robot és minél valósághűbb a hangja, annál nagyobb a szexualizálásra való hajlam, állítják a konferencián részt vevő szakemberek.
És ha valami nagyon valósághű, akkor hajlamosak vagyunk úgy tekinteni rá, vagy úgy kezelni, mintha ember lenne. Ugyanakkor a robotoknak nincsenek jogaik és nem tartozunk erkölcsi elszámolással sem feléjük. Nem nehéz tehát belátni, hogy az egyre emberibb (és főleg egyre “nőiesebb”) robotokat nagy valószínűséggel szexuális célokra is fogják használni.
Ennek pedig megvannak a maga veszélyei: Man-Made Women című könyvében Kathleen Richardson, aki a robotok és a mesterséges intelligencia etikájának és kultúrájának professzora a brit De Montfort Egyetemen egy egyre terjedő trendre figyelmeztet – a szexrobotok ötlete a sci-fiből a reggeli talkshow-kba és a zenei videókba került át, napjainkban pedig szexbababordélyok nyílnak Barcelonában, Berlinben és Moszkvában is.
A szerző arra figyelmeztet, hogy az ilyen interakciók normalizálásának hatalmas ára lehet
“Ezzel egy olyan társadalmat építünk, amelyben az a nagyon egocentrikus elképzelés jelenik meg, hogy amit valójában egyetlen ember érez, gondol és tapasztal, az egy kapcsolat.”
A konferencián felszólaló Karl MacDorman, az amerikai Indiana Egyetem robotika és ember-számítógép interakció szakértője úgy látja, hogy egy növekvő iparág fejlődhet ki e funkció körül.
“Van egy aggodalom, ami szinte mindig megjelenik a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, különösen, ha az a szexről van szó: az emberi kapcsolatok bonyolultak. Bármilyen intimitás kockázatot rejt magában, és az AI sokkal megengedőbb.”
Ahogyan egyesek könnyebbnek találják a pornográfia fogyasztását, mint a randizást, az AI is lehetőséget adhat arra, hogy elkerüljük a más emberi lényekkel való kapcsolatépítést. Utóbbi ugyanis erőfeszítésekkel, odafigyeléssel, törődéssel és nem utolsó sorban az elutasítástól való félelemmel járhat.
A női robotok, különösen a szexrobotok elterjedése és mainstreambe kerülése így – sokak szerint – még inkább hozzájárulhat a női test tárgyiasításához, és az emberi kapcsolatok beszűküléséhez.