Tudományos magyarázata van annak, hogy míg a tükörképünkkel többnyire elégedettek vagyunk, addig a fényképeken már közel sem látjuk magunkat olyan vonzónak. A lencse hazudik, vagy a tükör?
A tükörben nem a valóságot látjuk
Nem egyszer fordult elő velem, hogy mielőtt elmentem egy buliba, elindulás előtt dögösnek találtam magam a tükörben, majd mikor másnap megláttam Facebookon a beteggelt képeket, sírni tudtam volna. Mindannyian borzadtunk már el egy-egy előnytelen fotón magunkról és én ezt a mai napig azzal „orvosolom”, hogy beállítottam a „teggelés-engedélyezést”. Mondanom sem kell, azóta nem sok bulizós fotó került fel rólam a netre.
Miért látjuk magunkat ennyire másnak? Mert a tükörképünk nem a valódi arcunkat mutatja, hanem annak tükröződését.
És amíg nekünk ez a természetes és megszokott, amit fogmosás és sminkelés közben látunk, addig mások mindent tükrözve látnak rajtunk, ahogy az a valóságban van. Csak akkor látnánk magunkat ugyanúgy, mint a fotókon, ha arcunk teljesen szimmetrikus lenne, de ez természetesen nincs így. Mivel szinte csak a tükörben látjuk magunkat, az a kép számunkra a megszokott, az ismerős.
A „mere exposure effekt”, azaz a „pusztán kitettségi hatás” miatt a tükörképünket preferáljuk és ha meglátjuk arcunkat egy fotón, idegennek és groteszknek érezzük a „fordított” hasonmást.
A fényképezőgép lencséje is szerepet játszik
Ha sikerül belőni a hajam, vagy van időm elpepecselni a sminkemmel, olykor úgy gondolom, érdemes lenne megörökíteni egy előnyös fotóval. Ilyenkor az szokott történni, hogy öt perccel és többtucatnyi – szerintem – szörnyű szelfivel később az önbizalmam a béka feneke alá süllyed. A probléma ilyenkor nemcsak a kitettségi hatásban, hanem az apparátus lencséjében is keresendő. A lencse ugyanis torzít, attól függően, hogy milyen távolságra van tőle az arc. Ha túl közel, akkor például az orrot nagyobbnak mutathatja, mint amilyen a valóságban, de a lencse akár a fejszélességet is eltorzíthatja. Ne feledjük, hogy a fénykép csak egy kétdimenziós verziót mutat rólunk.
A vaku is lehet a ludas
Ugyan a jó megvilágítás fontos, az erős vaku nem előnyös, főleg akkor nem, ha a környezet sötét. Azt mondják, a vaku nemcsak fényessé teszi az arcot, hanem átlagosan hét évvel mutat öregebbnek valakit a valós koránál, így ha tudsz, mindig törekedj a természetes fényben való fényképezkedésre.
A mosoly sem mindegy
A tükör előtt magabiztosak, nyugodtak, természetesek vagyunk és többnyire mosolygunk, ezért is látjuk magunkat vonzóbbnak. Mikor azonban „repül a kismadár”, a feszélyezettség és erőltetett mosoly nem mindig előnyös, ezért jól sikerült igazolványkép sem sikerült még senkiről.
A filterek károsak
Ma már nem kell Photoshop-mesternek lenni ahhoz, hogy az ember szebbé manipulálja magát a digitális fényképein, hiszen a filter máris vonzóbbá varázsol. A fehér fogak, makulátlan bőr, nagy és szépen kisfestett szemek, keskeny arc és vastag száj bizonyos applikációkkal mindössze egyetlen gombnyomás. És ez borzasztó káros jelenség, főleg a fiatalabb korosztály önbizalma szempontjából.
Egy tavalyi céges bulin készült pár jópofa csoportkép a kollégáimmal, amiket ők bőszen töltögettek is fel a közösségi média oldalakra. A fotókra nangyítva rácsodálkoztam, milyen jól nézek ki, mintha nem is én lennék. Illetve mégis én voltam, de egy szebb verzióm, mert az összes fotón mindenkire rá volt húzva a filter. A kolléganőim (nálam fiatalabb, huszonkevés éves lányok) meglepődtek, hogy én miért kérem a „natúr” képeket, mikor ők már a legnagyobb jóindulattal szépen „megcsináltak” minden fotón. Elmondtam nekik, hogy nekem bőven elég a „kitettségi effektus” miatti előnytelenséggel megbirkózni, nem szeretném magam még csúnyábbnak látni a szépítő-filterek megszokása után. És szebbnek sem: jó vagyok úgy, ahogy vagyok.