Ha eddig sok időt szántunk a szelfizésre, hát a karantén idején, amikor mindenki otthon ragadt a telefonjával, a helyzet csak tovább romlott. De mit tesz az agyunkkal, ha többet látjuk magunkat egy filteren keresztül, mint a tükörben?
A lezárás első hónapjában a Comcast internetszolgáltató egyes az USA egyes régióiban 60%-os növekedését jelentett a hálózati csúcsforgalomban – írja a Women’s Health. Időközben az Instagram vált a második leggyakrabban használt közösségi platformmá, március óta az USA-ban lévő felnőttek körülbelül 50%-a aktív itt. (A Facebook, az Instagram anyavállalata a foglalja az első helyet.) Ez azt jelenti, többet nézzük (és értékeljük) a saját arcunkat, mint bármikor korábban.
Egy olyan világban, ahol még a Zoom (a videokonferencia-alkalmazás, aminek felhasználói száma állítólag csak áprilisban több millióval nőtt) is felkínál egy „megjelenést rendbe hozó” opciót, mekkora mértékben károsítja ez az önarckép mentális egészségünket? Minden jel arra utal, hogy … eléggé.
A közösségi média használata és a pszichológiai problémák között jól megalapozott kapcsolat van. Az Instagram összekapcsolható a szorongással és a depressziós tünetekkel, valamint olyan aggodalmakkal, mint például a fizikai megjelenéssel kapcsolatos szorongás, a testtel kapcsolatos fokozott elégedetlenség és az alacsonyabb önértékelés.
– mondja dr. Peace Amadi, a kaliforniai Hope Nemzetközi Egyetem pszichológiai professzora.
És most, amikor egyre több percet töltünk ezen a platformon, „feltételezhetjük, hogy ezek az aggodalmak nem csak megmaradtak, hanem növekedtek.”
Miért lehet ez veszélyes?
Dr. Amadi szerint eleinte ártalmatlannak tűnik a dolog, de egy kis változtatás itt, egy kevés szerkesztés ott és a testkép körüli rögeszmés-kényszeres tendenciákká alakulhat át. Hozzátette, ezek a változások elválasztanak a valóságtól. Senki nem tündököl napi 24 órában, és a valóságban senkinek nem tükrözi vissza a fényt az arca. A folyamatosan dokumentáló kultúra, amelyben élünk, már amúgy is nagyon nehezen – vagy szinte egyáltalán nem – elérhető elvárásokat támaszt a szépség terén. És mivel állandóan a digitális lencsén keresztül szemlélve magunkat idővel elhisszük, hogy ez a valóság – vagy ilyennek kellene lennie. Emiatt erősen megváltozhat az is, ahogyan nézünk magunkra.
Az sem segít, hogy szabad szemmel gyakorlatilag lehetetlen észrevenni az összes digitális csalást. Az emberek csak a szerkesztett fényképeket 60–65 százalékáról tudják megmondani, hogy módosították őket. A #nofilter címkével ellátott képek 12 százaléka pedig valójában nagyon is filteres egy kutatás szerint.
A közösségi média által vezérelt szépségtrendek gyakorlatilag kitermeltek egy „Instagram-arcot”, ami egyesíti a különféle, idealizált vonásokat, akár különféle etnikumok sajátosságait egyetlen arcba kombinálva. Noha ezt a megjelenést a valóságban gyakorlatilag lehetetlen elérni, a közösségi médiában nem lehet elkerülni, és szinte egyetlen kattintással bárki átalakíthatja ilyenné a saját arcát is.
Ijesztő jelenség, és nap mint nap találkozom a praxisomban olyanokkal, akik ha nem is mondják ki, de ilyenné szeretnének válni.
– mondja dr. Shereene Idriss, New York-i bőrgyógyász.
Hozzátette, hogy páciensek darabokra szedik a vonásaikat, és olyan arcot kérnek, amely senkihez sem tartozik, de a közösségi médiában mégis mindenki így néz ki.
És hogy hogy is néz ki az „Insta arc”?
Határozott, nagyon markáns arcél és járomcsont, cicaszemek (felfelé ívelő, hátrafelé húzott forma, mintha valaki nagyon-nagyon szoros copfot viselne), fitos orr és hatalmas, telt ajkak. A közösségi médiában látott vonásokat pedig egyre többen kérik a plasztikai sebészektől is. Ők szinte érzik, ha egy hashtag vagy vírusvideó elterjed, mert az abban magasztalt vonások rögtön a páciensek leggyakoribb kéréseivé válnak. És noha a közösségi médiát elsősorban a fiatalabb generációval kapcsoljuk össze, nem szabad megfeledkezni arról, hogy az irreális elvárások az idősebb korosztály önbecsülését sem hagyják érintetlenül.
Sok ember, különösen a 40-es éveikben járó a nők jönnek hozzám azzal hogy ‘ideje elkezdenem törődni magammal’. Viszont az én szememben az önmagunkkal való törődés első lépése nem a külső megváltoztatása kellene, hogy legyen.
– mondja dr. Myla Bennett Powell atlantai plasztikai sebész.
Szerinte az orvos felelőssége, hogy csak akkor végezze el a beavatkozást, ha úgy látja, az a páciensnek testileg és lelkileg is előnyére válik. Ő maga is sok jelentkezőt küld a műtőasztal helyett inkább terápiára.