A sikerhez vezető út során a legjobb, ha lehatjuk a fejünket, tesszük, amit tenni kell, és megyünk előre. Ha kitartóan dolgozunk, jön majd az elismerés is. Legalábbis így tanítják nekünk.
A számos tanács és bölcsesség ellenére, amely azt állítja, ha fiatalon keményen dolgozunk, bárhová eljuthatunk, sajnos nem ez az igazság – mondja Jeff Shannon, ügyvezető coach, a Hard Work is Not Enough: The Surprising Truth about Being Believable at Work című könyv szerzője. Úgy véli, hogy „a kemény munka jó kezdet”, és a karriered elején minden bizonnyal segíthet abban, hogy beilleszkedj egy munkába.
De nem elég, ha egészen a csúcsra vágysz. „Egy bizonyos ponton körülnézel, és rájössz, hogy hú, mindenki keményen dolgozik ezen a szinten. A szakértelem és a kemény munka csak elvárássá válik, és nem segít feljutni a ranglétrán.”
Szóval, igen, igazságtalan, hogy a rendszer nem egyszerűen a kemény munkát értékeli – de ez a munkavállalók számára fontos valóság, amellyel meg kell birkózni, különösen akkor, ha a létrán való felmászásról van szó. Ahhoz, hogy valóban előreléphess, nem csak a munkádat kell végezned. Leggyakrabban azok emelkednek fel, akik hajlandóak voltak helyezkedni és networkingelni, míg te túl elfoglalt voltál azzal, hogy keményen dolgoztál.
A kemény munka, mondja Shannon, nem sokat számít, ha senki nem veszi észre, hogy csinálod. Ahhoz, hogy ebből az erőfeszítésből előléptetés legyen, különösen a megváltozott munkavilágban, rá kell venned az embereket, hogy vegyék észre, milyen fontos, amit csinálsz.
A „tiara hatás” csapda
A kemény munka még mindig nagyon fontos, mondja Carol Frohlinger, az amerikai székhelyű Negotiating Women, Inc. tanácsadó cég elnöke. De egyszerűen várni, hogy valaki el is ismerje majd, nem segít.
Frohlinger ezt a tendenciát „tiara-effektusnak” nevezi.
„Az emberek nagyon keményen dolgoznak, és mesés eredményeket érnek el, és remélik, hogy a megfelelő emberek észreveszik ezt, jönnek, és tiarát helyeznek a fejükre. De ez általában nem történik meg” – mondja.
„Ami legtöbbször megtörténik azokkal az emberekkel, akik jó munkát végeznek, hogy a radar alatt vannak. Tehát, amikor lehetőség nyílik az előléptetésre, senki sem gondol rájuk. Elfelejtik őket, amolyan jóindulatból.”
Ez szembe megy a társadalmi elképzéssel, amely már az általános iskolában elkezdődik, amikor a diákokat arra tanítják, hogy a csendes, kemény munkások azok, akik a legnagyobb valószínűséggel boldogulnak. Mivel a tanárok az első években díjazzák ezeket a tulajdonságokat, hajlamosak vagyunk elvárni, hogy a főnökeink is így tegyenek majd.
Valójában, mint Shannon megjegyzi, a kemény munka általában észrevétlen marad egy bizonyos pont után, mert körülötted mindenki ugyanazon a szinten dolgozik. Ha más módon nem hívod fel magadra a figyelmet, könnyen háttérbe szorulhatsz.
Habár a férfiakkal és a nőkkel egyaránt megtörténhet, hogy a felettesük figyelmen kívül hagyja a kemény munkájukat, Frohlinger szerint a nőket ez a jelenség negatívabban érinti. Ők inkább érzik úgy, hogy ha eredményeikről beszélnek, az kérkedésnek számítana és az ilyen magatartást egyetlen főnök sem díjazná. A férfiakra nem jellemző ez a dilemma.
Szóval, hogyan kerüld meg a sztereotípiát?
A válasz – mind a férfiak, mind a nők számára – az, hogy találj módot arra, hogy felhívd a figyelmet a törekvéseidre anélkül, hogy megvárnád az oly ritka dolgokat, mint az éves felülvizsgálat vagy a teljesítményértékelés.
Frohlinger azt javasolja, hogy a főnököt, bár szűkszavúan, gyakrabban update-eld és emlékeztesd az eredményeidről, hogy azok egy folyamatot mutassanak.
„Ez lehet csak egy gyors e-mail, néhány ponttal: itt vannak az eredményeim, és íme, mit tettem értünk” – mondja. „Ezért voltam ez hasznos a csapatunk számára, vagy hogyan mentettem meg a vállalat pénzét.”
A gyakoriság és a szóválasztás számít – teszi hozzá Frohlinger. „Senki sem akarja ezt minden nap hallani. Az olyan kifejezések használata, mint a „csapatom és én”, segít abban, hogy jól nézz ki, miközben megosztod az eredményeidet. ”
A keretezés is fontos. Egy főnök furcsának találhatja, ha kéretlen frissítést kap, amiben a munkáltatója a saját dicshimnuszát zengi, de használhatod ezt a heti eredmények összegzésekor, vagy amikor memót írsz a már elvégzett feladatokról.