Egy depresszióval küzdő embert nem könnyű megvigasztalni, felvidítani pedig szinte lehetetlen küldetés. Jobb esetben nem érünk el semmit, rosszabb esetben viszont még ronthatunk is az illető hangulatán, ha valami olyat mondunk ami rosszul esik neki. Ráadásul utóbbi sajnos előfordulhat még akkor is, ha a legjobb szándékkal közelítünk felé. Aki olyan szerencsés, hogy sosem legyintette meg a depresszió, el sem tudja képzelni, milyen érzés lehet, de ennek ellenére fontos, hogy kimutassuk segítő szándékunkat. Íme 5 mondat, amit sose mondj annak, aki depressziós és 5 mondat, amivel segíthetsz.
Amiket sose mondj:
Mindenkinek vannak rossz napjai!
A depresszió egy komoly betegség és semmiképpen nem összekeverendő azzal, mikor valakinek rossz kedve van mert esik az eső. Ezt mondani lekezelő, hiszen az jön le belőle, hogy nem veszed komolyan a betegségét.
Tudom, milyen ez.
Amennyiben valóban szenvedtél te is depresszióban és van hasznos tanácsod, rendben, de ha nem, akkor ne mondd ezt neki, mert nem tudod, milyen ez.
Yaro Felix Mayans Verfurth/unsplash.com
Másoknak sokkal rosszabb.
Egy depressziós embert nem fogsz tudni „kigyógyítani” azzal, hogy eszébe juttatod, hogy a világon háborúk dúlnak, emberek élnek szegénységben és sok a beteg, éhező kisgyerek. Ezzel a logikával azt is mondhatnánk valakinek, hogy nem lehet boldog, mert mások boldogabbak nála.
Ne sajnáld magad!
A depresszió egy komoly mentális betegség, nem hiszti. A leggazdagabb, legszebb, legsikeresebb ember is szenvedhet tőle, mert a depresszió nem válogat. Ha valaki ezzel küzd, nem önmagát sajnálja, hanem beteg.
Légy pozitív!
A depressziónak bárki áldozatul eshet és természetesen senki sem jódolgában lesz depressziós. Hidd el, ha képes lenne pozitívan gondolkodni, már nem kilábalt volna a betegségéből.
Amit mondhatsz:
Van valami, amit tehetek?
A depressziós ember egyedül küzd, de mindennél jobban szüksége van mások támogatására, bármilyen formában. Ha megkérdezed, mit tehetnél érte, máris kézzelfogható segítséget ajánlottál fel. Ez lehet bármilyen olyan tevékenység, ami eltereli a figyelmét a betegségéről.
Nagyon sajnálom, hogy szenvedsz.
Ezzel tudtára adod, hogy tisztában vagy vele, hogy depresszióval küzd és komolyan veszed az állapotát. Ebben a mondatban törődés és melegség van, egy depressziósnak pedig mindkettő jól jön.
Szeretnél beszélni arról, amin keresztülmész?
Nem minden depressziós ember szeretne beszélni a gondjairól, de az, hogy jelzed, hogy szívesen meghallgatod, nagy segítség önmagában is. Ha nem szeretne beszélni róla, ne erőltesd, de ha igen, akkor is tartsd észben, hogy nem kell kommentálnod a mondanivalóját, vagy tanácsot adnod, az is fontos, hogy figyelsz rá.
Nem tudom, min mész keresztül, de itt vagyok, ha szükséged van rám.
Egy depressziós tudja, hogy csak az érti meg, aki maga is keresztülment ezen, tehát bevallani azt, hogy nem tudod, mi történik vele, nem szégyen. Ilyenkor hasznos az őszinteség és a segítség felajánlása, főleg akkor, ha mindkettőt tényleg komolyan is gondolod.
Tudom, hogy ez most nehéz neked, de túl fogsz jutni rajta.
A depressziónak is több fajtája van, de talán az az egy dolog mindben közös, hogy aki ettől szenved, azon úrrá lesz a teljes reménytelenség. Ha tehát tudatosítod az illetőben, hogy annak ellenére, hogy jelenleg milyen rosszul van, van fény az alagút végén, azzal csak segíthetsz.