Körülötte forog az életem, hozzá szervezem a napjaimat, persze, hogy róla beszélek a legtöbbet. És örömmel beszélek róla, és imádom meghallgatni mások tapasztalatát az anyaságról, erről a semmihez sem fogható, őrült érzelmi hullámvasútról, ami az eddigi életem egyik legfantasztikusabb kalandja. De ha az alábbi mondatokat meghallom, legszívesebben azonnal véget vetnék a beszélgetésnek.
4/5 „Remélem, szoptatod!”
Ami azt illeti, igen, de ez egy olyan döntés, ami csakis ránk tartozik. Annyiszor hallottam már ezt a mondatot az elmúlt néhány hétben, hogy el sem tudom képzelni, mit érezhet az, aki valami miatt úgy döntött – vagy esetleg nem is volt más választása –, hogy tápszerrel fogja felnevelni a gyerekét. Az anyatej persze fantasztikus dolog, én sem véletlenül döntöttem emellett, de a tápszeres babák is ugyanúgy felnőnek, és az ő anyukájuknak sincs egy szikrányit sem könnyebb dolga, így valószínűleg nekik sem maradt már plusz energiájuk arra, hogy még egy kis extra bűntudatkeltést is elviseljenek.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!