Mindig is tudtam, hogy ezzel nem vagyok egyedül, hogy a túlórák nem egészségesek, de sosem gondolkodtam el igazán, mi lehet az oka annak, hogy mégsem bírok leállni. Nem panaszkodom, egész jó munkám van, de bizonyos időközönként engem is megkörnyékezett a kiégés közeli állapot. Ekkor kezdtem jobban a dolgok mélyére nézni. Hol kellene kezdenem, hogy újra visszanyerjem a munka iránti szeretetemet? Ekkor jöttem rá, hogy talán a túlórákat kellene végre elfelejtenem.
Ha te is érezted már úgy valaha, hogy a túlóráktól érzed magad értékesebbnek, akkor olvass tovább, mert lehet, hogy a tapasztalatom neked is segít abban, hogy más szemmel nézz erre az egészre.
Honnan jön ez a fajta bűntudat
A szakirodalomban ezt gyakran pihenés-bűntudatnak nevezik. Ez az az érzés, amikor a szabadidő vagy a munkaidő lezárása után is folyamatosan ott motoszkál bennünk a gondolat, hogy valamit még el kellene intézni. Olvass még a témában
„A kolléganőm kedves volt és rájöttem, hogy a csajom toxikus” – Férfiak, mikor jöttetek rá, hogy nem boldog kapcsolatban éltek?
Salsa és bachata – Ezt tanultam a kapcsolódás művészetéről a táncparketten
Régen nagy kritikus voltam – ma már az se érdekelne, ha valaki pizsamában jönne szembe
„Azzal kezdte, hogy ne szóljak erről az üzenetről” – Amikor a barátnő férje nyomulni kezd
A kutatók szerint ez sokszor korábbi mintázatokból ered, például abból, ha valaki olyan környezetben nőtt fel, ahol a szeretet vagy elismerés a teljesítményhez volt kötve. Ez nem jelenti azt, hogy rossz szülők neveltek fel minket, elég, ha a család egyszerűen jobban lelkesedett, amikor sikerült valami, és kicsit visszafogottabb volt, amikor nem. Ebből idővel egy belső kényszer alakulhat ki, ami felnőttkorban is a munkához köti az önértékelésünket.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
