Számos anya úgy érzi manapság, hogy sokkal több kihívással szembesül, mint saját szülei, ezzel pedig úgy fest, a többség azonosulni tud. Rengetegen folyamatosan stresszesnek érzik magukat a szülői feladatok végett, még azok is, akik egy gyermeket nevelnek – nemhogy azok, akik többet. Azok, akik őszinték és merik vállalni, hogy a gyereknevelés nem mindig rózsaszínködös álom, általában elmondják, hogy sűrűn idegesek gyermekeik viselkedése miatt és jellemzően túlstimuláltnak érzik magukat minden áldott nap.
Ezek után főleg óriási kérdés, hogy az előző generációk anyukái miként tudtak megbirkózni akár 3-4, vagy még több gyermek felnevelésével úgy, hogy még csak hasonló panaszt sem hallunk tőlük… Vajon tényleg ennyit számít az idő, ami mindent megszépít? Vagy akkoriban tényleg másként mentek a dolgok?
Felmerül a kérdés: manapság miért általános és rendszeres a panaszáradat?
Természetesen ezúttal is tisztelet a kivételnek, mert nyilván ilyenek is vannak, de azért sűrűn látjuk-halljuk, hogy az édesanyáknak nehezükre esik levezényelni a mindennapos teendőket. Mi áll ennek a hátterében? Olvass még a témában
Egyes nézetek szerint, mivel a mai nők később válnak anyává, ezért jobban tudatában vannak saját igényeiknek és már pontosan tudják (többek között gyermektelen, vagy korábban/később szülő ismerőseiktől), aktuálisan „miről maradnak le”.
Ismerik önmagukat, saját igényeiket, amiket bizony háttérbe kell szorítani akkor, amikor anyává válunk. Még, ha ez az állapot nem is tart örökké és intenzitása folyamatosan enyhül, ahogy a megoldandó problémák is változnak. A hétvégék, szünetek nem a feltöltődésről szólnak, hanem a gyermekről való gondoskodásról, vagy még rosszabb, az állandó szervezésről és stresszről.
Biztos, hogy a szülői nevelés nehéz és mindig is nehéz volt, de mostanában az emberek nyíltabban beszélnek róla, és kevésbé érzik a szégyent ezzel kapcsolatban.
Az internet és a közösségi média térhódítása képes befolyásolni a szülői nevelés atmoszféráját, mivel lehetőséget ad az embereknek arra, hogy megosszák tapasztalataikat és megbeszéljék egymással a kihívásokat. Ezt látni akkor, amikor benne vagyunk a helyzetben: megnyugtató. De olvasni akkor, amikor az emlékek már megfakultak, vagy akkor, ha sosem éltünk át, meglehetősen ijesztőnek, aggasztónak hat.
