Miért nehezebb manapság gyereket nevelni? Egyáltalán valóban nehezebb, vagy mi fújjuk fel ezt az egészet és feleslegesen stresszelünk?
Számos anya úgy érzi manapság, hogy sokkal több kihívással szembesül, mint saját szülei, ezzel pedig úgy fest, a többség azonosulni tud. Rengetegen folyamatosan stresszesnek érzik magukat a szülői feladatok végett, még azok is, akik egy gyermeket nevelnek – nemhogy azok, akik többet. Azok, akik őszinték és merik vállalni, hogy a gyereknevelés nem mindig rózsaszínködös álom, általában elmondják, hogy sűrűn idegesek gyermekeik viselkedése miatt és jellemzően túlstimuláltnak érzik magukat minden áldott nap.
Ezek után főleg óriási kérdés, hogy az előző generációk anyukái miként tudtak megbirkózni akár 3-4, vagy még több gyermek felnevelésével úgy, hogy még csak hasonló panaszt sem hallunk tőlük… Vajon tényleg ennyit számít az idő, ami mindent megszépít? Vagy akkoriban tényleg másként mentek a dolgok?
Felmerül a kérdés: manapság miért általános és rendszeres a panaszáradat?
Természetesen ezúttal is tisztelet a kivételnek, mert nyilván ilyenek is vannak, de azért sűrűn látjuk-halljuk, hogy az édesanyáknak nehezükre esik levezényelni a mindennapos teendőket. Mi áll ennek a hátterében?
Egyes nézetek szerint, mivel a mai nők később válnak anyává, ezért jobban tudatában vannak saját igényeiknek és már pontosan tudják (többek között gyermektelen, vagy korábban/később szülő ismerőseiktől), aktuálisan „miről maradnak le”.
Ismerik önmagukat, saját igényeiket, amiket bizony háttérbe kell szorítani akkor, amikor anyává válunk. Még, ha ez az állapot nem is tart örökké és intenzitása folyamatosan enyhül, ahogy a megoldandó problémák is változnak. A hétvégék, szünetek nem a feltöltődésről szólnak, hanem a gyermekről való gondoskodásról, vagy még rosszabb, az állandó szervezésről és stresszről.
Biztos, hogy a szülői nevelés nehéz és mindig is nehéz volt, de mostanában az emberek nyíltabban beszélnek róla, és kevésbé érzik a szégyent ezzel kapcsolatban.
Az internet és a közösségi média térhódítása képes befolyásolni a szülői nevelés atmoszféráját, mivel lehetőséget ad az embereknek arra, hogy megosszák tapasztalataikat és megbeszéljék egymással a kihívásokat. Ezt látni akkor, amikor benne vagyunk a helyzetben: megnyugtató. De olvasni akkor, amikor az emlékek már megfakultak, vagy akkor, ha sosem éltünk át, meglehetősen ijesztőnek, aggasztónak hat.
Ki nevelte fel a ma szülővé váló generációt?
A mai felnőttek már sokkal nyíltabban beszélnek a mentális egészséggel kapcsolatos kérdésekről is és nagyobb hangsúlyt fektetnek az érzelmi, lelki jólétére. Tehát ennek következtében is nagyobb arányban kerülhetnek a felszínre olyan gondolatok, amelyekből úgy tűnik, a mai anyák folyton nyavalyognak. Ám közben az is látszik, hogy a mai generáció, tehát azok, akiket szüleik szinte „panasz nélkül” neveltek fel, valamiben mégis hiányt szenvedtek… Leginkább figyelemből, empátiából és törődésből. Vannak jó néhányan, akik éppen erre vezetik vissza a generációs feszültségeket, hiszen mindent jobban akarunk csinálni, mint szüleink. De vajon a nagy igyekezet nem sül el visszájára?
Extrém elvárások, amik csak fojtogatnak minket
Ki kell emelnünk azt is, hogy a modern korban egyes csoportok különösen nagy elvárásoknak vannak kitéve. Közéjük egyértelműen éllovasok az anyák, akik nem meglepő módon úgy érzik, szét kellene szakadniuk, hogy minden elvárásnak megfelelhessenek. Idővel persze kiderül, hogy ez lehetetlen kihívás, képtelenség minden területen egyformán teljesíteni, ráadásul a társadalmi elvárások között sincsen egyetértés.
Ott van például a munka világa: egyesek szerint az anyák is hamar álljanak munkába és „ne lopják otthon a napot”, mások szerint viszont „minek szült az, aki nem akar együtt lenni gyerekével”…
Ha pedig ehhez még hozzávesszük azt a nehézséget, hogy a generációk nem élnek együtt sőt, sokszor több száz, vagy több ezer kilométerre vannak a nagyszülők, akkor máris teljesebb a kép. Ráadásul gyakran ők is dolgozni kényszerülnek a boldog nyugdíjas évek helyett, esetleg szimplán élvezik az időskorukat és nem akarnak annyit az unokáikkal lenni, amennyit a gyerekek elvárnának tőlük.
Elég végiggörgetni a kommentszekciókat és látszik, hogy a szülőknek nagyobb támogatásra van szükségük, mint valaha.
Nem csak akkor, amikor már szülővé váltak, hanem jóval előtte is, hogy megfontolt döntéseket hozhassanak mind a családalapítás ideális időpontjáról, mind a születendő gyermekek számáról – vagy éppen felismerhessék, ha nem ezen az úton kívánnak járni.
Fontos, hogy a szülők hangot adhassanak a nehézségeknek és az emberek nyitottan beszéljenek ezekről a kihívásokról. Ez ugyanis elindíthat egy hosszú távú változást, amelynek következtében a panaszok is minden bizonnyal csökkenni fognak.