Noha közel 3500 éve létezik, a tudósok még mindig sok alapvető tényt nem tudnak a betegségről.
A vadonban a Mycobacterium leprae, a leprát okozó baktérium egyetlen ismert hordozója egy emlős, amely leginkább egy bőrpáncélba öltözött, hosszú orrú, nagy patkányhoz hasonlít – a kilencsávos tatu. A lepra egy krónikus fertőző betegség, amely a bőrt, az idegeket és a nyálkahártyákat támadja meg. Ez végül fehér foltokhoz, zsibbadáshoz, izomgyengeséghez és bénuláshoz vezet. De pusztító következményei és feljegyzett esetei ellenére, amelyek valószínűleg már Kr.e. 1400-ra nyúlnak vissza, a mai napig sok titok maradt erről az ősi betegségről. Senki sem tudja, hogyan keletkezett a lepra, és azt sem, hogy a világ egyes részei miért érintettek jobban, mint mások. A tudósok még mindig nem tudják biztosan, hogyan terjed – és még mindig nem könnyű ellenőrizni, hogy valaki megfertőződött-e vele.
„Ez egy nagyon összetett betegség, és a leprával kapcsolatos sok kérdés még ma is lebilincselő rejtvény maradt”
– mondja Gangadhar Sunkara, gyógyszerfejlesztési tudós és a Novartis gyógyszergyár globális programvezetője.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a betegség megfékezése terén tett jelentős előrelépések ellenére világszerte még mindig hárommillió ember él leprával. Évente pedig átlagosan 200 000 új esetet fedeznek fel.
„2020-ban azonban ez a szám 128 000-re esett vissza” – mondja Cairns Smith, az Aberdeeni Egyetem közegészségügyi emeritus professzora és a Lepramisszió korábbi igazgatója. A WHO adatai szerint két év alatt nagyjából 140 000 eset maradt a radar alatt. Ez a tévedés nagyrészt annak az eredménye, hogy a Covid-19 világjárvány a világ egészségügyi rendszereit is sújtotta.
Az új kezelések eredményt hoztak
A világ nagy előrelépést tett a lepra kezelésében az elmúlt négy évtizedben, különösen azáltal, hogy a WHO 1982-ben bevezette a több gyógyszeres terápiát a multibaciláris lepra kezelésére. A multibaciláris lepra a betegség előrehaladottabb formája, amelyet gyakran bőrelváltozások és fogyatékosság jellemeznek.
Az egyik új kezelés a több gyógyszeres terápia (MDT) – három tabletta kombinációja, amelyek közül kettőt havonta egyszer, egy másikat pedig naponta kell szedni. Hatalmas hatást gyakorolt a betegség progressziójának megállítására, a lehető legközelebbi eredményt mutatta gyógyulásra, valamint az érintettek fogyatékosságának megelőzésére. De ez sem tudta megállítani az új esetek megjelenését, magyarázza Venkata Pemmaraju, a WHO globális lepraprogramjának megbízott csoportvezetője, aki az elmúlt négy évtizedben a leprával kapcsolatos problémákon dolgozott.
De mitől képes ilyen hosszú ideje fennmaradni ez az ősi betegség?
Sunkara szerint ennek számos tényezője van. Egyrészt az M. leprae rendkívül lassan szaporodik, így 2-20 év is eltelhet, mire a fertőzött személynél a betegség tünetei megmutatkoznak. A betegség átlagos lappangási ideje (a baktériumnak való kitettség és a tünetek megjelenése között eltelt idő) öt év. Ritka esetekben két évtizedig előfordulhat, hogy a betegnek nincsenek tünetei.
Sajnos a lepra diagnosztizálása is rendkívül nehéz. Jelenleg a standard módszer a biopszia. Ezzel a technikával egy apró bemetszést készítenek egy bőrsérülésen, amelyen keresztül kinyomják a vért, és a szövetfolyadékot és a cellulózt összegyűjtik a mikroszkóp alatti vizsgálat céljából. Ez a módszer azonban fáradságos és költséges, laboratóriumi és műszaki szakértelmet igényel. Ez különösen nagy kihívást jelent a vidéki területeken, ahol nem mindig állnak rendelkezésre laboratóriumi létesítmények, valamint az alacsony jövedelmű országokban, ahol elterjedt a lepra, és szűkösek az erőforrások. „Ennek eredményeként sok beteget a betegség késői szakaszában diagnosztizálnak, amikor az ideg- és bőrkárosodás már bekövetkezett” – mondja Sunkara.