Nem esznek túl sokat, mégis elhíznak – ez nemcsak az emberekre, de az állatokra is igaz. Ha megtalálnánk az okát, hogy miért, az emberi elhízást is megállíthatnánk.
A kiskedvencek elhízási rátája 22-44% között van világszerte, és ez a szám folyamatosan nő, az okok pedig nyilvánvalóak: a túlsúlyos kutyák gazdái több nasit és ételmaradékot adnak az állatnak, főzés közben pedig a kutyájuk nagy valószínűséggel a közelükben van, ráadásul keveset sétálnak. Az elhízott macskák gazdái jutalomként ételt adnak a kedvencüknek, és keveset játszanak velük. Ha egy kutyatulajdonos elhízott, nagy valószínűséggel a kiskedvenc is az lesz.
Az elhízásra leginkább hajlamos kutyafajtára is fény derült
Az elhízás azonban gyakran olyan háziállatokat, sőt vadállatokat is érint, amelyek nem esznek túl sokat, és eleget mozognak. Amennyiben ez a megfigyelés igaz, valami más ok állhat az elhízás hátterében.
A kutyák közül a labradorokról szól a legtöbb elhízással kapcsolatos hír – mondja Eleanor Raffan, a Cambridge Egyetem állatorvos genetikusa.
Kutatásai alapján megállapítható, hogy a labradorok körülbelül egynegyedében jelen lévő genetikai mutáció idézi elő az elhízást.
„Azok a kutyák, amelyek állandóan a gazdi lába alatt vannak, amikor az ételt főz, és a leeső falatokért kuncsorognak, még ha nem is valószínű, hogy kapnak belőle, nem azért csinálják ezt, mert vicces, hanem mert valóban éhesek” – mondja Raffan. „Ez pedig azért van, mert a POMC mutáció megszakítja az agy leptin-melanokortin kapcsolatát, ami szabályozza az ételbevitelt és az energiaráfordítást, azaz végső soron a testtömeget. Ennek eredményeképpen ezeknek a labradoroknak a legfőbb motivációját az étel jelenti.”
A gének fontos szerepet játszanak az emberi elhízásban (az átlagos örökölhetőség 40% és 75% között van), de az egyetlen gén által okozott elhízás ritka. A POMC-hiány, ami a csecsemőkori elhízást okozza, nagyon ritka, világszerte kevesebb mint 50 embernél igazolták, bár valószínűleg több ezer nem diagnosztizált eset létezik még.
Az emberi elhízás azonban valószínűleg többféle genetikai problémát tükröz, amelyek komplex módon hatnak a környezeti tényezőkkel együtt. A jó hír az, hogy az állatok segíthetnek abban is, hogy ezeket a környezeti tényezőket szétválasszuk.
A nagyüzemi állattartásban hagyományosan antibiotikumokkal hízlalták az állatokat, hogy kevesebb táplálékra legyen szükségük, mégis súlyban gyarapodjanak. Az új EU-s szabályozás az antibiotikum-felhasználást a legalacsonyabb szintre csökkentette, és betiltotta az antibiotikumok növekedésserkentő szerként való használatát a takarmányban.
Vajon mennyire hat növekedésserkentőként az antibiotikum az emberekre?
Egy tanulmány szerint azok a csecsemők, akik az első hat hónapban antibiotikumot kaptak, nagyobb valószínűséggel lettek később túlsúlyosak. De mielőtt végleg felhagynánk az antibiotikumok használatával, érdemes tudni, hogy ezek a tanulmányok csak az összefüggést igazolják, nem egyértelmű oka és következménye az antibiotikum korai használatának az elhízás.
Szintén elhízást befolyásoló tényező az állatok, és valószínűleg az emberek esetén is az alváshiány és a fényszennyezés.
Az állandó fénynek kitett egereknek magasabb a testtömeg-indexe (BMI) és a glükózszintje, mint a normál fény/sötétség ciklusban élőké.
Úgyszintén potenciális bűnös az ösztrogén-károsító vegyi anyagok szervezetünkbe való bekerülése, mint például a BPA, ami a műanyag edényekből oldódhat ki, vagy a hőpapírokból. Az Európai Bizottság 2011. januárjában megtiltotta a BPA polikarbonát cumisüvegek gyártását csecsemők számára.
A társadalmi-gazdasági helyzet ugyancsak befolyásolja az emberek és az állatok elhízását, mivel kevesebb lehetőséget nyújt a szabad sportolásra, mozgásra. Mindezek mellett azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a leglényegesebbeket: a legkomolyabb kockázatot mégiscsak a hatalmas ételadagok, a magas zsírtartalom, a rutinszerű cukorfogyasztás és az édesített italok jelentik.
De nem tekinthetjük az elhízást valamiféle erkölcsi kudarcnak sem a tulajdonosok, sem a háziállatuk esetében.
„Annyira megszoktuk, hogy elítéljük a túlsúlyos embereket, mintha csak kapzsiak és gyenge akaratúak lennének” – figyelmeztet Raffan. „Pedig az étkezésünk mozgatója a genetikai meghajtónk – és a kutyák a kutatások során ezt jól igazolták. A kutyák esznek, mert éhesek, és ez belülről jön. A lényeg, hogy felismerjük, ha akár mi magunk, a gyerekünk vagy a háziállatunk elhízott, és rendszeres sportolással, kiegyensúlyozott étrenddel újra visszaszerezzük a normál súlyunkat.”