Az anyósokról és apósokról rengeteg a kellemetlen sztereotípia, és ezek sokszor túlzónak tűnhetnek. Vannak azonban emberek, akiknek tényleg ilyen nehéz jó viszonyt ápolni a párjuk szüleivel.
A párunk szüleivel való kapcsolatunkban ott rejlik a kölcsönös megbecsülés, az öröm, sőt a szeretet lehetősége. Elméletileg az emberek teljesen új családot kapnak, és ezzel egy szélesebb támogató hálózathoz is hozzáférhetnek. A legtöbb ember nem arra számít, hogy gyűlölni fogja az anyósát vagy apósát. Az egyesült államokbeli Purdue Egyetem 2012-es kutatása kimutatta, hogy a párok túlnyomó többsége pozitív kötelékekre számítva köt házasságot.
A patriarchális hagyományok, a médiatrópusok és a popkultúra szereplőinek erőteljes keveréke azonban azt a gondolatot népszerűsíti, hogy ezek a kapcsolatok a legjobb esetben is feszültek, legrosszabb esetben mérgezőek lesznek – különösen a nők körében.
Szabályok nélkül: anyós és meny kapcsolat
Az egyik oka annak, hogy az ilyen kapcsolatokban való eligazodás bonyolult lehet, az a tény, hogy nincs rájuk vonatkozó szabálykönyv. Például nem világos, hogy az emberek milyen közel éljenek az anyósokhoz, milyen gyakran találkoznak velük a párok, és milyen felelősséget vállalhatnak egymás életében.
Gretchen Perry, az új-zélandi Canterbury Egyetem professzora és az In-Law Relationships in Evolutionary Perspective: The Good, the Bad, and the Ugly című tanulmány társszerzője megosztotta észrevételeit. Rámutatott, hogy ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban nem feltétlenül azonosak mindenki elvárásai. Míg az embereknek lehetnek súrlódásaik a saját családjukkal is, azt mondja: „valószínűbb, hogy egyetértenek velük, és közös érdekeik vannak velük”, míg az anyósokkal „kevésbé lesz átfedés a közös ügyekben”.
A nők közötti feszültség okai
A heteroszexuális családi struktúrák történelmi kialakulása részben felelős lehet az anyósok és menyek közötti feszültség kialakulásáért. Mindez a kifejezetten a beavatkozó anyós típusának alapját képezheti. Egyes patrilineális társadalmakban a szülők választják meg, hogy gyermekük kihez menjen feleségül, és miután megházasodtak, a meny férje családjához költözik.
A háztartás vezető asszonyaként ezekben az elrendezésekben az anya irányítja a háztartási szférát, és magasabb társadalmi státuszt és döntési jogkört szerez a menyével szemben. „Ez egy bizonytalan környezet, mert az új feleséget elválasztják származási családjuktól és azoktól, akik jobban védik őt” – mondja Perry. „A körülmény természetétől függően nehéz, kontrolláló környezet lehet, sok konfliktussal.” A szakértők szerint tehát a beavatkozó anyós mindenütt jelenlévő trópusa részben ebből a felállásból ered,.
Manapság az ilyen típusú életvitel jóval kevésbé elterjedt. A statisztikák viszont továbbra is alátámasztják azt a hiedelmet, hogy egy nő és anyósa nagyobb valószínűséggel ütközik egymással, mint a család férfi tagjai.
Az egyik tényező, amely hozzájárulhat a nők közötti feszültség elmélyüléséhez, a gyermeknevelés, és annak a nőkre gyakorolt aránytalan hatása, amely potenciálisan súlyosbíthatja a már meglévő konfliktusokat.
Egy finn tanulmányban a kutatók azt találták, hogy a gyermektelen párokhoz képest az anyák és az apák nagyobb valószínűséggel számoltak be konfliktusról saját szüleikkel, de nagyobb valószínűséggel számoltak be egyéni konfliktusokról az anyósukkal és apósukkal is. Sok fiatal felnőtt úgy találta, hogy az első gyermeke születése után megszaporodtak az anyós-konfliktusok. Az unokák közös érdeke szerintük új okot adott a nagyszülőknek, hogy „befolyásoljanak és beavatkozzanak más családtagok életébe”.