Az eredmények azt mutatják, hogy valóban van kapcsolat: azok, akik napi három–négy óránál többet töltöttek képernyő előtt, nagyobb eséllyel szerepeltek a mentális betegség diagnosztizált esetei között. Ugyanakkor az is meglepő, hogy a legkevesebb képernyőidő sem feltétlenül jelent védelmet – ugyanis azok, akik a legalacsonyabb időt töltötték közösségi médiával, szintén hajlamosabbak voltak különféle pszichiátriai diagnózisokra, mint azok, akik közepes mennyiséget használták.
A tanulmány a klasszikus kérdésre kereste a választ: vajon a sok képernyőidő mindig rossz? Az adatokból az derült ki, hogy a kapcsolat nem ilyen egyszerű. A kutatók azt is beépítették a vizsgálatba, hogy az egyének genetikai adottságai mennyiben magyarázzák a mentális zavarok kialakulását és a képernyőhasználati szokásokat.
Kiderült, hogy bizonyos genetikai rizikófaktorok – például a depresszióhoz, ADHD-hoz, autizmus spektrumzavarhoz vagy anorexiához köthető gének – összefüggésben álltak a nagyobb képernyőidővel is. Vagyis nem csupán az eszközhasználat vezethet mentális problémákhoz, hanem az is elképzelhető, hogy már eleve adott egy genetikai hajlam, amely egyszerre hajlamosít arra, hogy valaki sok időt töltsön eszközök előtt, és hogy bizonyos mentális betegségek kialakuljanak. Olvass még a témában
Érdekes módon a közösségi média esetében nem lineáris a viszony: a legtöbb és a legkevesebb időt közösségi médián töltők egyaránt nagyobb eséllyel kerültek be a diagnosztizált mentális problémákkal rendelkező csoportba, míg a közepes használók kevésbé. Ez arra utal, hogy sem az „extrém nagy”, sem az „extrém kicsi” használat nem optimális – talán a kiegyensúlyozott közepes szint szolgálna inkább védő mechanizmusként.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
