Elgondolkoztál már azon, hogy vajon miért akarunk egymás szemében jó színben feltűnni? A párválasztás folyamatában is a legjobb formánkat akarjuk hozni úgy, hogy a másik még csak véletlenül se lásson be a színfalak mögé. Pedig lehet, ő pont arra lenne kíváncsi…
Nappal nevet, este sír
Manapság az őszinte embereket igencsak megbélyegzik. Nem lehet valaki unott, fáradt, rosszkedvű és sírós, mert rögtön a társadalmunk céltáblája lesz. Mert mégis mit képzel az, aki mások előtt sír és nem mosolyog mindenkire? Mostanra bátorság lett az érzéseket őszintén kinyilvánítani, nem pedig elrejteni. Ezzel szemben társadalmilag még mindig az erőltetett mosoly az elfogadott, vagy elvárt. Az emberek nappal mosolyognak egymásra, aztán este a zárt ajtók mögött jönnek ki a valós érzések. Nem azért érzünk, hogy elnyomjuk őket, hanem hogy megéljük őket. Légy bátor és ne félj kifejezni, ha éppen nem teljesen kerek az életed, mert ettől leszel emberi, őszinte és szerethető.
Miért mondunk le önmagunkról?
A legfontosabb, amit az iskolában, már egész korán meg kellene tanulnunk, hogy magunkat szeressük a legjobban. Nem önző módon, csak a legmélyebb szeretettel önmagunk irányába. Ez magába foglalja saját magunk tiszteletét, szeretetét és elfogadását. Helyette, viszont már gyerekként arra tanítanak, hogy kinek hogyan kellene megfelelnünk és tulajdonképpen esélyünk sincs saját, valódi személyiségünk kibontakoztatására.
A sok formálás hatására eltávolodunk önmagunktól és megpróbálunk olyanná válni, akik nem vagyunk.
Azt gondoljuk, ha elkezdünk megfelelni másoknak, azzal elfogadásra és szeretetre lelünk. De tényleg ez a valódi szeretet? Nem pont az lenne a lényeg, hogy úgy fogadjuk el egymást, ahogy vagyunk? Ennek ellenére belevisszük ezt a működési módot a párkapcsolatainkba és évek után a tükör előtt állva kérdezzük magunktól, hogy ki az a nő, aki visszanéz ránk?
Válaszd magad és mindenki téged választ majd!
Az a legnagyobb probléma a megfelelési kényszerrel, hogy nem azokat az embereket vonzod be az életedbe, akiknek ott lenne a helyük. Mielőtt elkezdenél másokat hibáztatni, tedd fel magadnak a kérdést! „Ez valóban az ő hibájuk, vagy csak én viseltem álarcot?” Mindig könnyebb másokat okolni, mert a felelősség vállalása ijesztő és józanító, de egyben a legjobb dolog, ami történhet veled.
Engedd el azokat az embereket az életedből, akik csak azért vannak ott, mert valamikor a megfelelési kényszer által, megpróbáltál szeretet kisajtolni belőlük.
Engedd el őket a legnagyobb szeretettel és elfogadással, mert végtére is, ők a te nagy ébresztőid, akik megmutatták a helyes irányt számodra. Soha ne félj attól, hogy egyedül maradsz, mert mint tudjuk, aki keres, az talál. Ráadásul önmagadat adva csak a számodra legnagyszerűbb emberekkel találkozhatsz.
TE TE TE!!!
Az érzés, amikor megízleled a megfelelési kényszer nélküli életet, egyszerűen leírhatatlan. Boldogan ébredsz, mert tudod, hogy az összes álarcodat otthon hagyhatod, sőt ki is dobhatod a kukába. Tudod, hogy bármikor lehetsz őszinte az érzéseidet illetően, mert a te kis intim közegedben megértésre és empátiára lelhetsz. Megsúgnánk, az már csak hab a tortán, hogy a nyíltságod másokat is erre fog ösztönözni és ki tudja, lehet hogy pont ezáltal ismersz meg számodra értékes embereket. Ehhez az élethez az önelfogadás kulcsa nyitja az ajtót. Mert, amikor elfogadod, szereted és értékeled magadat, rájössz, hogy SENKI másnak nem kell megfelelned.