Miért mondunk le önmagunkról?
A legfontosabb, amit az iskolában, már egész korán meg kellene tanulnunk, hogy magunkat szeressük a legjobban. Nem önző módon, csak a legmélyebb szeretettel önmagunk irányába. Ez magába foglalja saját magunk tiszteletét, szeretetét és elfogadását. Helyette, viszont már gyerekként arra tanítanak, hogy kinek hogyan kellene megfelelnünk és tulajdonképpen esélyünk sincs saját, valódi személyiségünk kibontakoztatására.
A sok formálás hatására eltávolodunk önmagunktól és megpróbálunk olyanná válni, akik nem vagyunk.
Azt gondoljuk, ha elkezdünk megfelelni másoknak, azzal elfogadásra és szeretetre lelünk. De tényleg ez a valódi szeretet? Nem pont az lenne a lényeg, hogy úgy fogadjuk el egymást, ahogy vagyunk? Ennek ellenére belevisszük ezt a működési módot a párkapcsolatainkba és évek után a tükör előtt állva kérdezzük magunktól, hogy ki az a nő, aki visszanéz ránk?
