Nem mindig tudjuk elkerülni a vitákat és azt sem, hogy olyankor kelljen párbeszédbe elegyednünk valakivel, amikor azt a legkevésbé sem kívánjuk. Hogyan kezeld a vitás helyzeteket főleg, ha egyébként is dühös vagy?
A megfelelő kommunikációra való áttérés kulcsfontosságú a sikeres vitazárás érdekében. Matt Abraham stratégiai kommunikáció oktató a Stanford Egyetemen, úgyhogy alaposan felkészült a témát illetően. Úgy gondolja, hogy a vita egyik fő oka az, hogy az emberek vádló nyelvezetet használnak a kommunikáció során és ez eszkalálódik el idővel akár komoly veszekedésig. Abraham úgy gondolja, vannak tipikus kifejezések, amiket ha rendszeresen használunk, borítékolhatjuk, hogy a legtöbb beszélgetésünk dühös végkimenetellel és sértődéssel fog járni.
Ezek az alábbiak:
- „Te mindig…”
- „Nem hiszem el, hogy…”
- „Ez azért van, mert te…”
- „Nem hallgatsz rám, pedig…”
- „Soha ne figyelsz, ezért…”
… és így tovább.
Abraham szerint azonban nem csak a hibáztató, vádló kommunikációt kell elfelejtetnünk, hanem a saját kommunikációnkat is teljesen új alapokra kell helyeznünk a siker érdekében, azaz a kapcsolódásra kell koncentrálnunk.
A lényeg az lenne, hogy be tudd mutatni a saját álláspontodat úgy, hogy az ne legyen sértő a másik számára – és ennek a kulcsa az, ha nem azt feltételezzük, hogy a másik biztosan támadólag lép majd fel.
Fontos, hogy ne használj durván érvelő nyelvezetet egy vitás helyzetben, hanem inkább arra koncentrálj, hogy a másiknak átadd: érted a véleményét és azt, miét érez így, de muszáj kiegészítened a saját meglátásaiddal annak érdekében, hogy haladni tudjatok. Tehát: ismerd el az álláspontját, véleményét még akkor is, ha nem értesz vele egyet, majd ezt követően tiszteletteljes módon fejtsd ki a saját meglátásaidat.
Mások véleménye nem rossz, csak más
A legjobb az, ha számítasz nézeteltérésekre az életed során, mert azok úgyis keresztezik majd az utadat. De mindig emlékeztetni tudod magadat, hogy mások véleménye nem rossz és nem arra utal, hogy ők ellened vannak: egy másik nézőpont nem támadás a személyed ellen. Sokkal inkább arra enged következtetni egy ilyen helyzet, hogy másoknak értelemszerűen a tapasztalásaik is mások lesznek és ezért nem egyformán látjuk a dolgokat.
Kulcsfontosságú az is, hogy a fentiek helyett olyan kifejezéseket használjunk, mint pl.:
- „Próbálom megérteni, amit állítasz…”
- „El tudom képzelni, hogy a te szemszögedből…”
- „Értékelem, amit mondasz…”
- „Értem, mire gondolsz…”
- „Kérlek, segíts jobban megérteni…”
- … stb.
Hogyan állsz a kérdéshez?
Abraham szerint még a megfelelő szóhasználatnál is fontosabb, miként közelítünk a vitás helyzethez. Úgy véli, végig arra kellene törekedjünk, hogy szem előtt tartsuk: az adott szóváltás egy kérdésről, egy problémáról szól és nem az adott emberről. Ezért olyan fontos, hogy a témára koncentráljunk, ne pedig a személyre.
Maradjunk jelen-orientáltak, próbáljunk felhozni érveket, és ha lehetséges, az adott helyzetet megoldandó problémának, ne pedig megnyerendő csatának tekintsük – így van a legnagyobb esélye, hogy a lehető legrövidebbre zárjuk az adott vitát, és nem bántjuk meg egymást túlságosan.
Összefoglalva tehát: az elkerülhetetlen vitás helyzetekben kerüld a vádló nyelvezetet, koncentrálj a kapcsolódásra és a megértésre. Fogadd el mások véleményét, majd a határokat figyelembe véve ismertesd saját nézőpontodat. Az empatikus kifejezések használata segít elkerülni a sértődéseket, és lehetővé teszi, hogy a vita a probléma megoldására irányuljon, és ne váljon személyeskedő konfliktussá.
Nyitókép: bernardbodo/istockphoto.com