Életmód / Táplálkozás

Öt másodperces szabály: mikor szabad megenni, ami leesik?

Az öt másodperces szabály legalább olyan megválaszolhatatlan kérdés, mint az, ami a tyúk és a tojás dilemmáját feszegeti. Hol igaznak tűnik, hol meg nem, aztán hirtelen a brit tudósok rávilágítanak valamire…

A brit tudósok szerint

No, ők azok, akik elvégeztek egy fura, és egyben teljesen értelmetlen kísérletet – szeretném tudni, hogy jár-e ezekért a kísérletekért fizetés, mert akkor megyek brit tudósnak órabérben

Jelen állás szerint különböző felületeket E. Colival és más kedves baktériumokkal fertőztek meg, majd különböző állagú ételeket csapkodtak falhoz, földhöz – mert úgy vélték, hogy az sem mindegy, hogy vízszintes vagy függőleges a fertőzött felület, ahogy az sem, hogy az étel milyen összetevőket tartalmaz. 
Ezután tenyésztést csináltak, és olyan eredményt hozott, ami bizonyos esetekben alátámasztja az öt másodperces szabályt.

A paraszti ész szerint

1. A nyál baktériumcsapda, jelentős részüket meg is öli. Szerencsére az embernek nagy többségének van immunrendszere.
2. A baktériumok száma a földre ejtett ételen attól függ, hogy mennyire és mivel volt fertőzött a hely ahová az étel pottyant. Értelemszerűen, ha a macskaalom mellé hullott az étel, nem esszük meg, ha van szabály, ha nincs.
3. Ha ennyire fél valaki a fertőzéstől, nincs szüksége öt másodperces szabályra, hiszen biztos, hogy nem veszi a szájába a földről felszedett ételt.

Amikor az ember saját magából csinál viccet

Az öt perces szabály inkább egy skót vicc. Ugyanis félünk a baciktól, de vagyunk annyira skótok, hogy a pár filléres étel kedvéért gondolkozunk azon, hogy ehető-e még. Ahelyett, hogy vennénk egy másikat a boltból, hiszen jóléti társadalomban élünk.

Azt is érdemes végiggondolni, hogy látványpékséges kakaós csigát megfogjuk azzal a kezünkkel, mellyel azelőtt pénzt fogtunk – ami, mint tudjuk a legpiszkosabb dolog, hiszen emberek százainak kezén ment keresztül. Fertőző betegséggel küzdő emberek kezén is…

Vannak sokkal veszélyesebb dolgok is

Sokan nem tudják, hogy ha a fürdőszobában van a WC, komoly fertőzésveszélynek teszik ki magukat – feltéve, ha az abban a helységben lévő a mosdónál mosnak fogat. A mítoszvadászok kísérlettel bizonyították, hogy a vizelet, annak párája és a párának a lecsapódása gyakorlatilag kb. 5 méteres körzetben fellelhető.

Fluoreszkáló anyagot itattak az alannyal, majd a WC-használat után bizonyos idővel felmérték a terepet. Nos… még az ajtó sem szabott határt, ugyanis a hálószobában is voltak fluoreszkáló nyomok. Tehát, a fogkefe sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint azt gondolnánk.

Mit meg nem eszünk…

Az ételt gyártó üzemekben fontos, elengedhetetlen a tisztaság. Igen, ez jól hangzik. De mit nevezünk tisztának? Azt a felületet, melyen szemmel látható szennyeződés nincs. Tehát, a tiszta felület megtévesztő, éppen ezért sokkal veszélyesebb, hiszen a tisztaság látszata elnyeri bizalmunkat. (Sterilnek azt a felületet nevezzük, amin csak minimális, szigorú határértéken belüli mennyiségű kórokozó van.) 
Visszatérve az étel gyártására, egy üzemben, egy konyhán sok ember dolgozik, és minden egyes ember természetes baktériumflórájából kerül az ételbe, melyet mi megeszünk. És ez csak egy olyan tényező, ami alátámasztja: az emberi immunrendszer csodálatos, mi pedig feleslegesen pánikolunk.
Az ember szereti beszabályozni életét, mondván, ha vannak szabályok, nem szükséges gondolkodni, csak rutinszerűen ezekhez a szabályokhoz igazodni, így egyszerűbbek lesznek a hétköznapok, hiszen van elég dolog, amin elmélkedni lehet.
A paradoxon ebben az, hogy az öt másodperces szabály esetében viszont él Woody Allen aranyigazsága is: ,,Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta.” Tehát, időt töltünk az öt másodperces szabály és a bacilusok összefüggésének megoldásával – miközben akár mással is foglalkozhatnánk. 
Például azzal, hogy a baktériumcsapdaként működő szánkkal ne nyaljuk le a gyerek porba hullott cumiját…