A koronavírus-antitestek védettséget biztosítanak azok számára, akik már átestek a fertőzésen, friss tanulmányok szerint viszont nem termelődnek túl sokáig akkora számban, amekkorában ideális lenne. Ez viszont nem jelenti azt, hogy mindenkinek félnie kéne az újrafertőződéstől, és azt sem, hogy a vakcina ne lenne hatásos a jövőben.
Hogyan hatnak a felfedezések a vakcinára?
Szerencsére az egymásnak látszólag ellentmondó kutatási eredmények a vakcina hatékonyságára nem lesznek hatással. Ez ugyanis teljesen más elven működik, mint a természetes immunválasz. Dr. Falus András, Széchenyi-díjas immunológus, a Semmelweis Egyetem professor emeritusa szerint nagyjából lehetetlen sok esetben olyan, definíciószerű megállapításokat tenni, amelyek földünk mind majdnem nyolcmilliárd lakójára kivétel nélkül igazak.
A vakcina azért sikeres, mert a benne található kísérőanyagok megadják majd azt a szükséges pluszt, amire szükség van ahhoz, hogy az újrafertőződés ne történhessen meg.
Ebben teljesen más a természetes immunitás, és a vakcina által szerzett változat.
A nyájimmunitástól azonban tényleg el kell búcsúznunk. Bár nem borítékolható, hogy az antitestek csökkenése komolyan megnöveli az újrafertőződés esélyét, a természetes úton megkapott koronavírus-fertőzés nem indítja be a tartós védelmet nyújtó immunválaszt, így ilyen módon a nyájimmunitás sem alakul ki.
Azok az országok tehát (mint például Svédország is), akik erre a módszerre próbáltak intézkedéseket felhúzni, rosszul járhattak el, annak ellenére, hogy a probléma nyilvánvalóan többtényezős. A legtöbb szakértő szerint Svédország például azért nem fulladt káoszba, mert egyébként is távolságtartóbb ország, így nem kellettek annyira radikális intézkedések.
Összefoglalva, alapvetően nem kell azért aggódnod, hogy ha egyszer elkaptad a koronavírust, utána hamar elkaphatod újra is – valószínűleg van rá némi esélyed, de ez azért elenyésző lehet. A vakcina pedig biztosan nyújtani fogja azt a védelmet, amit a szervezet természetes immunválasza egyelőre képtelen.