Ne sértődjünk meg, ha nem keres minden nap!
Örüljünk, hogy a saját lábára próbál állni, hogy keresi az útját. Sok fiatal még húszas évei végén is otthon lakik, mert nem tud önálló életet kezdeni vagy meg sem akarja próbálni. Ha a mi csemeténk kirepült (legyen az önálló életvitel vagy csak a kollégiumi szoba) ne hívogassuk állandóan vagy tegyünk szemrehányást, mert nem jelent meg egy hete. Érdeklődjünk, de nem kell túlzásba esni.
Néha cseréljünk szerepet!
Persze mindig ő lesz a gyerek és mi a szülei, de időnként lehet, hogy ő is gondoskodni akar rólunk, tanácsot adni, segíteni, és ezt ki is akarja mutatni. Hagyjuk, hadd élje ezt meg.
Olvass még a témában
Minden napra egy meglepi: 7 ötletes adventi kalendárium
5 fájdalom, ami sosem múlik el – És 3 módszer, ami segíthet együtt élni vele
Így tovább marad friss a zacskós saláta – Hogy ne a kukában landoljon 2 nap múlva
A családalapítás ma már stresszforrás: Ezért szorong egyre több nő a gyerekvállalás miatt
Fejezzük ki az érzéseinket!
Ha megbántottuk, tudjunk bocsánatot kérni, ha neki volt igaza egy vitában, ismerjük el. Ha baj történt vele, tudassuk, hogy sajnáljuk és persze soha nem lehet elégszer kimutatni és kimondani, mennyire büszkék vagyunk rá.
