Sok szülő éli meg nehezen a kiskori hisztiket, dackorszakot és gondol reménykedve a későbbi időkre, amikor már végre szót tud érteni a felnőttkor küszöbén álló gyermekével. Aztán odajutva visszasírja a régi időket… Nehéz megélni, hogy felcseperednek a gyerekek és miután a küzdelmes tinédzseréveket is magunk mögött tudjuk, szembesülünk vele, hogy a csemete teljesen önálló vagy legalábbis arra törekszik. A szülők reménykednek benne, hogy sikerül jó kapcsolatot ápolni a szárnyát bontogató fiatallal és nem távolodnak el teljesen egymástól. Sok szülő számára viszont nem nyilvánvaló, hogy ezért tenni is kell. De mit és hogyan?
Kezeljük felnőttként
A legfontosabb, hogy kezeljük felnőttként, hiszen 18 évesen jogilag is az, még ha sokszor nem is viselkedik úgy. Fogadjuk el a döntéseit, hallgassuk meg a véleményét és ne akarjunk mindig okosabbak lenni. A saját hibáiból kell tanulnia, ezért hagyni kell, hogy maga jöjjön rá mindenre, még ha előre is látjuk a dolgok kimenetelét.