A 41 éves Karly a Teleraph cikke szerint azzal a problémával szembesült, amivel nagyon sok kamaszgyerek szülője találkozik: reggelente közelharcot kell vívni, hogy a kölyök leszakadjon a képernyőről, és felöltözzön végre, az iskolából hazatérve pedig az első dolguk, hogy a telefonnal az arcukban a kanapéra vetik magukat, és gyakorlatilag nem kommunikálnak többé senkivel, aki nincs fent az Instán.
Karly-nál azonban egyszercsak betelt a pohár, és valami olyasmire szánta rá magát, ami biztos sokak fejében megfordult, de kevesen merték megtenni: egy évre felfüggesztette a fia előfizetését, és elvette a telefont. Elmondása szerint „csak” az első hat hetet kellett túlélni valahogy, ez után érezhető lett a változás.
A kamasz ismét beszélgetni kezdett, szívesen játszott a kisöccsével, vagy felvette a focilabdáját, és kiment az udvarra.
Sőt, annyi szabadideje lett, hogy még a házimunkákban is önszántából kezdett besegíteni. Olvass még a témában
Mondani könnyebb, mint megtenni
A terv persze egyszerűnek hangzik, de a kivitelezés már korántsem az. Egy brit felmérés szerint a kamaszok fele saját bevallása szerint is telefonfüggő, és ebben a szülők 60%-a egyet is ért velük. A 11 és 16 év közötti gyerekek naponta átlagosan 26-szor posztolnak valamit az internetre, és ha a szülők limitálják is a képernyő előtt töltött időt, 10-ből 8 gyerek bevallja, hogy szokott csalni ezzel.
Pedig a digitális veszélyekről minden szülő hallott, és mindenki retteg is tőle, hiszen egy olyan veszélyes világban barangol a gyerek, amelyet sokszor mi magunk sem ismerünk ki igazán: nem tudjuk, mit csinálnak a kamaszok azokon a közösségi oldalakon, amikről mi nem is hallottunk, milyen tartalmakhoz jutnak hozzá, mit osztanak meg magukról, és akkor még nem is beszéltünk az olyan hatásokról, mint a bezárkózás, az álmatlanság, a kommunikáció (legalábbis az élő) beszűkülése, hiánya. De mit lehet mégis tenni?
