Ha jártál már a Szépasszony-völgyben, jól tudhatod, hogy Eger ezen területe egészen különleges, varázslatos hangulattal büszkélkedhet, amelynek az alappillérei az itt található remek pincék.
Az egyik legértékesebb gyöngyszem pedig minden kétséget kizáróan egy családi vállalkozás, a Nap-völgy borászat és Élménybirtok, ahol sokkal többet kaphatunk, mint minőségi borokat: többek közt az igazi odafigyelés, vendégszeretet és a finom ételek sem maradnak el. Történetükről, jelenükről és felemelő jövőbeli terveikről Kovács Zsófia ügyvezető mesél.
Hogyan kezdődött a kapcsolatotok a szőlőműveléssel és a borkészítéssel?
Ha nagyon visszatekintek az időben, mondhatnám azt, hogy a nagyszüleim nagy hódolói voltak a borkészítésnek – és ezzel nem is ferdíteném el a valóságot –, viszont az egy egészen más minőségben végzett borászkodás volt. Fogalmazhatunk úgy, hogy a szőlő és a vidék ízének házasítása került a palackba.
A valós gyökereket leginkább egy balatoni borban keresem; az volt az, ami Márai Sándorhoz hasonlóan Édesapámban is elindított egy gondolatot a borászat felépítése felé. Ebből az álmodozásból teremtettek valóságot Édesanyámmal 2015-ben, amikor megvásárolták az első zsebkendőnyi telket Egerben.
Milyen út vezetett odáig, hogy eldöntöttétek, saját borászatot alapítotok?
Semmiképp sem egyenes, igazából tele volt az út elágazókkal. Az alapgondolat, hogy létrehozzunk egy családi borászatot már az első pillanattól megformálódott, ugyanakkor – a családi szóba kapaszkodva – az volt a vízió, hogy a láncolat minden egyes pontja nálunk kezdődjön és érjen véget; a klasszikus vendéglátás, mint működési forma, fel sem merült.
Egy ponton azonban beláttuk, hogy a pincében pihenő bor mennyisége semmiképp sem egészséges kizárólag családi fogyasztásra, ráadásul az ötletek is olyan ütemben és volumenben követték egymást, hogy ráébredtünk, azt a nyugalmat és hangulatot, amit nekünk jelent és ad a Nap-völgy, mással is meg kell osztanunk. Mára pedig ez lett az egyik legfontosabb missziónk.
Ki milyen feladatot lát el a családi vállalkozásotokban?
A Borászat megálmodása és felépítése a szüleim érdeme, és hozzájuk tartozik a borászati szakág is. A koncepció, a PR és az operatív irányítás pedig az én vállamon pihen. Mind más területről íveltünk át ebbe a világba, és azt gondolom, eleinte nagy is volt ránk az a bizonyos kabát – rám legalábbis biztosan. Friss jogosítvánnyal került a kezembe a kormány, és nehéz volt rátérni a főútra, mostanra viszont már pontosan tudjuk, merre vegyünk az irányt.
Mi szerintetek a minőségi bor titka?
A borászunk, Gromon Tamás egyszer azt mondta, hogy alapvetően jó bor az, amiben benne vannak az ideális paraméterek, megfelelő a beltartalma, az alkoholja és kiegyenlítettek a savai. De ahogyan fogalmazott, ezek csupán alaptulajdonságok és egy lehetőség; ettől önmagában még nem lesz elég jó a bor. A lényeg, hogy az íz harmonikus legyen, ne lógjon ki belőle semmi, és kellemes, hosszú élményt adjon. Ha megnézem, megillatozom, megkóstolom, és utána is ad egy jó érzést, amit nem felejtek el, akkor jó a bor.
Mindemellett hiszünk abban, hogy a minőségi bor nem csupán a pincében születik. Törekszünk arra, hogy hagyjuk érvényesülni a fajta és terroir jellegzetességeit, fokozott figyelmet fordítunk a talajművelésre, a megfelelő tápanyagellátásra.
A szőlőt nem szakítjuk ki a környezetéből, hanem egy egészként, egyensúlyban kezeljük a közte élő rovarokkal, növényekkel és az alatta elterülő talajjal, melyből minden részlet fontos szerepet játszik a maguk körforgásában.
Így számunkra nem az a fontos, hogy a növényre a saját szükségleteinket erőltessük; helyette arra törekszünk, hogy biztosítsuk a szőlőnek a számára szükséges tápanyag ellátottságot. Így az egészséges növény gyakorlatilag megvédi önmagát – pont úgy, ahogyan egy erős emberi immunrendszer teszi.
Ti pontosan milyen borokat készítetek, és mi a specialitásotok?
Én nagyon hiszek a házasításokban, dacára annak, hogy gondolatban sokan a fajtaborokat helyezik egy lélektanilag magasabb polcra. Mindig azzal a példával élek, hogy egy szőlőfajtát meg lehet kóstolni a világ több pontján is, a terroir adottságokat ide nem értve mindig ugyanazokat az ízjegyeket hordozza majd. Egy házasításnál viszont számomra egészen más a helyzet.
Minden tétel a te saját kézjegyed, látásmódod, filozófiád tartalmazza, amely tökéletes és megismételhetetlen lenyomata, vagy ha úgy tetszik névjegykártyája a borászatnak.
Arról nem is beszélve, hogy annyira sokszínű az Egri borvidék, hogy vétek lenne nem festeni egy portrét ebből a palettából. Ennélfogva nálunk a szortiment döntő része házasításokból tevődik össze; két személyes kedvencem a Nap-völgy birtokborunk és az Ars poetica, de nehéz elmenni szó nélkül a Pajados cuvée-nk, vagy a Nagy-Eged egri grand superior bikavérünk mellett is.
Mivel várjátok azokat, akik ellátogatnak hozzátok a Szépasszony-völgybe?
Lehetek közhelyes?! Óriási vendégszeretettel. Nagyon büszke vagyok arra, hogy egytől-egyig minden kollégánk úgy fogadja a vendégeinket, mintha az otthonukba invitálták volna őket. Manapság sajnos a vendéglátásból kezd kiveszni a közvetlenség, a figyelmesség, a beszélgetés, mi viszont ebben igyekszünk más értéket teremteni. Talán már ez eleve abban a pillanatban érződik, amikor valaki belép a birtokra és magával ragadja a hely miliője.
Hogy tárgyilagosabban is megközelítsem a kérdést: senkit sem hagyunk éhesen vagy szomjasan hazamenni. Az elmúlt időszakban vezettük be a hetente változó menükínálatunkat, amelyeket pincetúrával egybekötött borkóstolókkal teszünk még színesebbé. Egyúttal gondolunk azokra is, akik az olasz „dolce far niente” életérzésnek hódolnának, őket vasárnaponként egy reggelivel várjuk az üvegházban vagy a lugas teraszon.
Mely eddig kapott visszajelzésekre gondoltok vissza a legszívesebben?
Illene a borok vagy az ételeink pozitív visszajelzéseit felsorakoztatnom – szerencsére akad ebből is bőven –, viszont mégis azok az elismerő szavak jelentik a legtöbbet, amelyek a belefektetett munka dicséretéről szólnak.
Szerettünk volna létrehozni egy olyan értékteremtő helyet, amely nemcsak a mi családunknak ad egy emelkedett életérzést és élményt, hanem bárki másnak is.
Nem is tudnék elképzelni felemelőbb érzést, mint mikor egy nyári estén körbenézek a Borászatban, és azt látom, hogy az emberek az ajtón kívül hagyták az életük háttérzajait és ugyanolyan felszabadultan élik meg a nálunk töltött órákat, mint mi magunk.
Milyen jövőbeli terveitek vannak?
Jövő tavasszal nyitja meg kapuját a szállásunk, közvetlenül a Borászat mellett, amelyben szeretnénk tovább vinni az olasz vidéki romantikára jellemző stílusvilágot és enteriőrt. Emellett személyes célkitűzésem, hogy erősítsük Eger gasztroturizmusát is. Egyrészt mert ma már mindenki egy komplexebb élményt keres, ha kikapcsolódni indul – hozzáteszem, ezzel nem szeretném azt az érzést kelteni, hogy önmagában egy borászat nem képes felejthetetlen programokat kínálni. Ugyanakkor olyan világban élünk, ahol a telefonunkat görgetve másodpercenként ér minket valamilyen impulzus, és sokszor ezt keressük, ezt igényeljük a való életben is. Másfelől egészen páratlan egy bort a hozzá illő étellel kóstolni; olyan gasztronómiai játszóteret jelent, ami egész más arcát tudja megnyitni mind a bornak, mind az ételnek.
Borászati területen is bőven adódnak szép célok, azonban a kapacitást – amely jelenleg évi 15-20 ezer palack – semmiképp sem szeretnénk növelni. Ez számunkra az a mennyiség, amely még meg tudja őrizni azt a szemléletet, amivel a borainkat készítjük. Nem vezérel minket az, hogy minél több áruházban elérhetőek legyünk, sem pedig az, hogy a mérleg nyelvén a profit nyomja a nagyobb súlyt szemben a minőséggel. Pici borászat vagyunk, a munkánk döntő százaléka kézimunka, ha szükséges, a szőlőt is szemenként válogatjuk. Szeretünk visszanyúlni a tradicionális eljárások felé, zömmel oxidatív érleléssel dolgozunk, és kötődünk minden egyes fahordóhoz. Talán itt mutatkozik meg a laikusság ártatlan szépsége és a családi értékek fontossága: követni egy közös célt generációkon át, miközben nem felejtjük el, hogy mik a legfontosabb alappillérek a működésünk során.
Nyitófotó: Nap-völgy Borászat és Élménybirtok