Amikor észrevétlenül leépülnek a kapcsolatok
A magány gyakran együtt jár azzal, hogy lassan eltávolodunk másoktól. Túl elfoglaltak vagyunk, elfelejtünk visszaírni, nem vesszük fel a telefont, vagy egyszerűen túl fáradtnak érezzük magunkat a találkozókhoz. Egy idő után pedig a barátok is ritkábban hívnak.
„Szép lassan belekényelmesedünk ebbe az állapotba és észre sem vesszük, milyen káros hatásokkal kell majd megküzdenünk” – fogalmaz Brinen. Ehhez hozzájárul az is, hogy a női függetlenséget sokszor túlértékeljük. „Hipermagabiztos, mindent-egyedül-megoldó üzemmódba kapcsolunk, és azt hisszük, mindent egyedül kell elbírnunk. Közben észre sem vesszük, hogy egyre magányosabbak vagyunk” – mondja Gallagher, aki ezért gyakran adja házi feladatként a segítségkérést a pácienseinek.
