Így kúszik be a magány az életedbe
„Egyszerűen ilyen az emberi természet” – magyarázza Aaron P. Brinen klinikai szakpszichológus. „Ugyanezt látjuk a depressziónál, a szorongásnál vagy akár a pszichózisnál is: ezek nem egyik napról a másikra csapnak le. A magány sem villámcsapásként érkezik, hanem lassan kúszik be az emberek életébe.”
A kisebb, elszigeteltséggel kapcsolatos érzéseket könnyű félresöpörni – főleg, amikor elfoglaltak vagyunk –, pedig ezek idővel összeadódnak. Bár az utóbbi időben sok szó esik a férfiak magányáról, a kutatások szerint nők és férfiak nagyjából azonos arányban érintettek. A különbség inkább abban van, hogy a férfiak magánya több figyelmet kap a közbeszédben.
A nőknél ráadásul gyakran társul mindehhez a gondoskodó szerep. „Sok nő viseli a gondoskodás terhét – legyen szó gyerekről, idős szülőről vagy a család érzelmi menedzseléséről –, ami könnyen elszigeteltséghez vezethet” – mondja Brinen. Thea Gallagher klinikai szakpszichológus szerint a nők gyakran háttérbe szorítják a saját igényeiket. „Sok nő bűntudatot érez az öngondoskodás miatt, vagy úgy érzi, nem érdemli meg. Emiatt kevesebb idejük és energiájuk marad a kapcsolódásra, és ritkábban állnak ki saját magukért.” Olvass még a témában
