Ahogy rövidülnek a nappalok és vastagabbak lesznek a kabátok, sokunk életében természetesen lelassul minden. Kevésbé vágyunk a külvilágra, több időt töltünk otthon, és akaratlanul is visszahúzódóbbá válunk. De vajon ez valóban magányhoz vezet – vagy lehetőség is rejlik benne arra, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz?
A tél csapdája: amikor a csend hirtelen túl hangos lesz
Télen sokan érezzük úgy, hogy a kevesebb program, a hideg és a sötétebb délutánok miatt egyfajta burokba kerülünk. Kevesebbet találkozunk a barátainkkal, ritkábban mozdulunk ki, és egyre több időt töltünk magunkban. Ez a csend pedig könnyen válthat ki frusztrációt vagy magányérzetet.
Én is átéltem ezt. Voltak napok, amikor nyomasztott az egyedüllét, mintha kimaradnék valamiből, vagy épp „rosszul csinálnám” a pihenést. A tél ilyenkor nem a meghittségről, hanem inkább a belső feszültségről szólt. Olvass még a témában
Nem én vagyok túlérzékeny: a pillanat, ami emlékeztetett, hogy a családomtól hiába várok érzelmi érettséget
Miért nem tudok más nők sikerének örülni úgy, hogy közben nem a saját kudarcomra gondolok?
Apró nyomok nagysága – Momentumok, amikre örökre emlékezni fogok
A fejlődés toronyháza – te hányadik emeleten tartózkodsz?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
