Ahogy rövidülnek a nappalok és vastagabbak lesznek a kabátok, sokunk életében természetesen lelassul minden. Kevésbé vágyunk a külvilágra, több időt töltünk otthon, és akaratlanul is visszahúzódóbbá válunk. De vajon ez valóban magányhoz vezet – vagy lehetőség is rejlik benne arra, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz?
A tél csapdája: amikor a csend hirtelen túl hangos lesz
Télen sokan érezzük úgy, hogy a kevesebb program, a hideg és a sötétebb délutánok miatt egyfajta burokba kerülünk. Kevesebbet találkozunk a barátainkkal, ritkábban mozdulunk ki, és egyre több időt töltünk magunkban. Ez a csend pedig könnyen válthat ki frusztrációt vagy magányérzetet.
Én is átéltem ezt. Voltak napok, amikor nyomasztott az egyedüllét, mintha kimaradnék valamiből, vagy épp „rosszul csinálnám” a pihenést. A tél ilyenkor nem a meghittségről, hanem inkább a belső feszültségről szólt. Olvass még a témában
„Akkor döbbentem rá, hogy elvesztettem a legjobb barátomat” – Férfiak, akik megbánták, hogy elváltak
„A fiúk már csak ilyenek…” – fiús anyaként látom, hol rontjuk el a gyerekek nevelését, aminek később mindenki issza a levét
„Tönkre fogsz menni benne, ha mindenkiért te aggódsz” – Így változtatta meg a pszichológusom egyetlen mondata az életemet
A „slow summer” luxusa, amit anyaként garantáltan nem engedhetünk meg magunknak
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
