Nagyon optimista embernek tartom magamat, ezt nem tudta elvenni tőlem a világjárvány sem. Azt hiszem, a lehetőségeimből 100%-ban kihoztam azt, amit lehetett, és még a családom sem sínylette meg ezt a helyzetet.
Nagy visszaesők és óriási előrejutók
Sok országban romlott a helyzet Európában, Anglia pl. a 13. helyről a 18. helyre, Norvégia pedig az 5. helyről a 8. helyre esett vissza. Iszonyú nagy emelkedést mutatott viszont Horvátország, ami a lista 79. helyéről a 23.-ra emelkedett. Ez érdekes tény annak tükrében, hogy az ország gazdasága jelentősrészt a turizmusra épít, ami gyakorlatilag megszűnt a vírus kirobbanása után. Azonban úgy tűnik, nem minden a gazdaság, a horvátok valószínűleg élvezték a mögöttünk levő nyarat, amikor végre nem nyüzsögtek mindenhol a turisták.
A jelentésben szereplő 149 ország közül ismét Afganisztán került a legboldogtalanabbak közé, Zimbabwe, Ruanda és Botswana követte.
Mitől leszünk igazán boldogok?
A jelentés elsősorban a GDP, a várható élettartam, a nagylelkűség, a társadalmi támogatás, a szabadság és a korrupció jövedelmének szintjén alapszik 2012 óta. John Helliwell, a Brit Kolumbiai Egyetem professzora szerint meglepő tény, hogy az átlagot tekintve nem csökkent a jólét, amennyiben azt az emberek saját életének értékelésével mérjük.
A professzor úgy véli, ennek az egyik lehetséges magyarázata az, ahogy az emberek tekintenek a Covid-19-re. Úgy vélik, hogy az egy mindenkit érintő közös, de kívülről érkező fenyegetés, aminek következtében nagyobb szolidaritást és társérzetet tanúsítanak. Alapvetően nem arra koncentrálnak, mennyire rossz saját maguknak, hanem arra, hogy mások rosszabb helyzetben sínylődnek, vagy éppen életüket vesztették a pandémia során.