A nepáli kusunda nyelvnek nincs ismert eredete, és számos furcsasága van, például nincs szó az „igen” vagy a „nem” kifejezésre. Már csak egyetlen ember beszéli folyékonyan, és a nyelvészek versenyt futnak az idővel, hogy ez megváltozzon.
A Kusunda egy apró bennszülött csoport, amely jelenleg Nepál középső részén él. Kusundának is nevezett nyelvük egyedülálló: a nyelvészek úgy vélik, hogy nincs rokonságban a világ egyetlen másik nyelvével sem. A tudósok még mindig nem tudják, hogyan keletkezett. És számos szokatlan elemet tartalmaz, beleértve a mondat tagadásának szabványos módját, az „igen” vagy a „nem” szavakat, vagy az irányító szavakat.
Egyetlen nő beszéli a nyelvet
A legfrissebb, 2011-es nepáli népszámlálási adatok szerint 273 Kusunda maradt. De csak egy nőről, a 48 éves Kamala Khatriról ismert, hogy folyékonyan beszéli a nyelvet.
A kusundák erősen marginalizáltak és elszegényedtek a nepáli társadalomban. Napjainkban a legtöbben Nyugat-Nepál Dang kerületében élnek, amely a sárga mustármezők és a ködös, erdős dombok álmos vidéke. A Nepál Nyelvi Bizottsága 2019 óta itt tart Kusunda órákat a nyelv megőrzése érdekében. Az elmúlt évtizedben, amikor a nepáli kormány programokat indított a nepáli bennszülött csoportok megsegítésére, elkezdte finanszírozni, hogy távoli területekről származó kusundai gyerekek bekerüljenek a dangi Mahindra Gimnáziumba, ahol az anyanyelvüket is tanítják.
Ezeknek a gyerekeknek az egyike a 18 éves Hima Kusunda, aki eredetileg a Danggal határos vidéki Pyuthan körzetből származik, és két éve tanulja Kusundát. Most már alapszinten képes beszélni. „Mielőtt Dangba jártam iskolába, nem tudtam egyetlen kusunda szót sem” – mondja. „De büszke vagyok arra, hogy most ismerem a Kusundát, még akkor is, ha nem születésem óta tanultam. Régebben hallgattam más [etnikai csoportokat], mint például a tharusokat és a magarokat, amint beszélik a nyelvüket, és azon töprengtem, milyen lenne az anyanyelvemen társalogni. Nagyon fontos számomra és mások számára, hogy ezt a nyelvet megvédjük.”
Az eredetileg félnomád Kusundák Nyugat-Nepál dzsungelében éltek a 20. század közepéig, madarakra és gyíkokra vadásztak, a közeli városokban pedig jamgyökért és húst cseréltek rizsért és lisztért. Bár most falvakban telepednek le, még mindig bán Rajasnak, vagy az erdő királyainak hívják magukat.
De ahogy Nepál lakossága nőtt, és a mezőgazdaság egyre inkább feldarabolta a dzsungeleket, a kusundák szülőföldjére nehezedő nyomás nőtt. Aztán az 1950-es években a kormány hatalmas erdősávokat államosított, ami további akadályokat jelentett nomád életüknek.
A kusundák kénytelenek voltak letelepedni, és mezőgazdasági munkák felé fordultak. A csoport alacsony létszáma és népességük eltérő jellege azt jelentette, hogy többnyire szomszédos etnikai csoportokkal házasodtak össze. Szinte mindenki feladta a nyelvét. A kusundaiak számára a nyelv elvesztése azt jelenti, hogy elveszítik kapcsolatukat múltjukkal és identitásukkal.
A nyelvi veszteség más szempontból is veszteség
Madhav Pokharel, a kathmandui Tribhuvan Egyetem nyelvészet emeritus professzora az elmúlt 15 évben felügyelte a kusunda nyelv dokumentálását. Mint mondja, számos tanulmány megpróbálta összekapcsolni más nyelvi izolátumokkal, mint például az észak-pakisztáni Burusaskival és az indiai Nihalival. De határozott következtetéseket egyik kutatás sem tudott levonni.
Jelenleg a nyelvészeti kutatók úgy vélik, hogy Kusunda egy őslakos nyelv túlélője, amelyet a Himalája alatti régiókban beszéltek a tibeti-burmán és az indoárja törzsek érkezése előtt.
„Az összes többi nepáli nyelvi csoportot nyomon tudjuk követni a Nepálon kívülről érkezőkig” – mondja Pokharel. „Csak a Kusunda az, aminek a származását nem ismerjük.”
A titokzatos eredet mellett a nyelvészek felfigyeltek a kusunda számos ritka elemére. Bhojraj Gautam, egy nyelvész, aki alaposan ismeri a kusundát, leírja az egyik legkülönösebbet: nincs szabványos mód a mondat tagadására. Valójában a nyelvben kevés olyan szó van, amely bármi negatívumra utalna. Ehelyett a kontextust használják a pontos jelentés közvetítésére. Ha például azt akarja a beszélő mondani, hogy „nem kérek teát”, használhatja az inni igét, de olyan módosított formában, amely a teázás nagyon alacsony valószínűségét jelzi – ami a beszélő vágyának kifejezése.
A kusundának nincsenek szavai az abszolút irányokra, például balra vagy jobbra, és a beszélő relatív kifejezéseket használ, például „erre az oldalra” és „arra az oldalra”.
A nyelvészek azt mondják, hogy a kusunda nem rendelkezik a legtöbb nyelvben megtalálható merev nyelvtani szabályokkal vagy szerkezetekkel. Rugalmasabb, és a kifejezéseket a beszélőhöz képest kell értelmezni. Például a cselekvések nincsenek felosztva múltra és jelenre. Amikor azt mondják, hogy „madarat láttam” a „madarat látni fogok”-hoz képest, a kusundai beszélő a múltbeli cselekvést a beszélőhöz közvetlenül kapcsolódó élményként írja le. Eközben a jövőbeni cselekvés általános marad, és nem kapcsolódik semmilyen tárgyhoz.