Érdekes dolog a kritika. Elvileg szeretjük, hogy jóindulattal társul, sőt egyes helyzetekben kifejezetten építő jellegű is lehet egy megjegyzés. Azonban különbség van a motivációs és rosszindulatú kritika között. Nyugtasson a tudat, hogy utóbbit azok alkalmazzák, akik önmagukkal nincsenek kibékülve.
Milyen egy jó kritika?
Először is nem mindegy, hogy kinek a szájából hangzik el a kritika. Nyilván mindannyiunknak meg van mindenről a véleménye, de ha más nem kíváncsi rá, érdemes magunkban tartanunk. Amikor pedig zöld utat kapunk valakinél, akkor is finoman és semmiképp sem sértő módon nyilvánítsuk ki aktuális álláspontunkat. Szinte biztos, hogy bizonyos dolgokat másképp látunk a jelenben, múltban és jövőben. Ezért nem érdemes szigorú és kategorikus véleményt alkotni minden egyes élethelyzetben.
Ezt ajánlott leszögezni, mikor valaki kikéri a tanácsodat, hiszen te sem vagy tévedhetetlen és nem biztos, hogy mindig mindenben igazad van. Sőt, legtöbbször észre sem vesszük, hogy egy-egy határozott kritika mennyi kárt tud okozni a másikban.
Tehát lehetőleg finoman közelítsük meg a témát éppen csak annyira, hogy a másikban elindítson egyfajta pozitív gondolatot. Ne ecseteljük túl sokáig, hogy mit és mennyit hibázott, inkább a saját forrásait emeljük ki, amivel tehet önmagáért. Érződjön a szavainkból az empátia, miközben azért persze elmondjuk, hogy milyen fejlődési lehetőségeket látunk az adott helyzetben.
Az örök kritikusok
Egyes szülőknél megfigyelhető, hogy milyen kritikus szemmel tekintetnek gyerekeikre. Tökéletességre nevelik őket, miközben épphogy a lényeg felett siklanak el sokan. Amikor egy jó tanuló gyerek hazavisz egy rossz jegyet, nem az a megoldás, hogy az önbizalmát a földbe döngöljük és folyamatos kritizálással próbáljuk a tanulás irányába terelni. Nyilvánvalóan nem kell megveregetni érte a vállát, de meg lehet beszélni vele, hogy miért sikerülhetett így egy adott dolgozat és, ha több energiát fektetett volna bele, akkor lehetett volna jobb is.
Az egész a kommunikáción múlik, amivel a legtöbbet tehetünk egy gyerek fejlődéséért.Feltehetően azok a szülők, akik képtelenek megemészteni, ha gyerekük rosszabbul teljesít, valójában önmagukat képtelenek elfogadni és személyes kudarcként élik meg a gyerek teljesítményét.
Lehetséges, hogy a múltban őket is túlhajtották a szülők, vagy tanárok, esetleg éppen ellenkezőleg, nem teljesítettek jól az iskolában és most a gyereken keresztül próbálnak sikerélményeket begyűjteni. Bárhogy is, az erős kritizálással csak komoly sérüléseket okozhatunk egymásban.
Mit tehetsz ellene?
Természetesen nehéz jó kapcsolatot ápolni egy olyan személlyel, aki folyamatosan, megállás nélkül kritizál téged. Okkal érezheted, hogy szeretnél kihátrálni belőle, de előtte jó, ha tudsz valamit. Az örök kritikusok önmaguk ellen küzdenek, mivel csak azt tudod adni másnak, amit magadnak is adsz. Ők saját magukkal szemben is elérhetetlen követelményeket támasztanak, nem beszélve a párjukról. Egy idő után mindenki menekül az ilyen emberektől, hiszen senki sem akarja egész nap azt hallgatni, hogy mi a baj vele.
Az örök kritikusoknak általában a magány hozza el a szembesítést, de akár te is lehetsz ez a személy.
Akár meg is oszthatod vele, hogy neked nem ilyen egy kritika, ezt inkább bántásnak érzed részéről. Lehet, hogy nem neked szól, de akkor is te vagy az elszenvedője. Magyarázd el neki, hogy számodra milyen egy építő jellegű kritika, amit természetesen szívesen fogadsz, hiszen érted van, hogy valamiben jobb legyél. Ha pedig ezután sem történik semmilyen változás, ezzel az építő kritikával mondj le erről a kapcsolatodról.