Ha úgy érzed, mindig melléfogsz a pasikkal, nem biztos, hogy benned van a hiba – sőt, az sem biztos, hogy a másikban. Egyszerűen előfordulhat, hogy más a kötődési stílusod, mint azoké, akikkel összeakadsz, ez pedig rengeteg konfliktust szülhet. Az alábbiak közül ki tudod választani, vajon melyik illik hozzád a legjobban, és máris sokkal jobban fogod érteni, hol gyökereznek a konfliktusok a kapcsolataidban.
A kötődéselméletet először John Bowlby angol pszichiáter írta le. Az elmélet a kötődést alapvetően egy ösztönalapú viselkedéses mintázatnak képzeli el, amelynek biológiai funkciója a biztonság és a védelem biztosítása. A kutatásai során megfigyelte, hogyan viselkedik egy kisgyerek, ha elszakítják a gondviselőjétől, majd ez alapján írta fel a különböző viselkedésformákat, és vetítette rá az emberek többi társas kapcsolatára is, vagyis ugyanúgy a párkapcsolatokra, mint a családi mintákra. Alapvetően három fő kötődési stílust különböztetünk meg, ami rányomja a bélyegét arra, hogyan viselkedünk a mindennapi életünkben a minket körülvevő emberekkel.
1. A biztonságos kötődés
Aki ilyen kötődési stílust hozott a gyerekkorából, az egy biztonságos családi háttérrel rendelkezik, a szüleivel jó volt a kapcsolata, és egy egészséges, stabil felnőtté vált emiatt. A biztonsági igényei találkoztak a gondviselő nyújtotta viselkedéssel, nem szenvedtek semmiben hiányt, nem voltak elnyomva, és túlszeretve sem. Ha a kutatásban elválasztották őket a szülőtől, nem aggódtak, hogy nem tér vissza.
A párkapcsolatban ezek az emberek a legegészségesebb kötődési formákról számolnak be, megbíznak a partnerükben, kötődnek is hozzá, de megőrzik a saját függetlenségüket is emellett.
Ha két ilyen kötődési stílussal rendelkező ember talál egymásra, ott nem sok probléma van a párkapcsolatban.
2. A szorongó kötődés
A szorongó kötődés úgy alakul ki, hogy gondviselő nem elégíti ki a gyerek érzelmi igényeit, nem foglalkozik vele annyit, amennyit a gyerek igényelne. Így az nem érzi a szeretetet és a biztonságot, folyton csalódik a szülőjében, és nem bízik abban, hogy ha az egyszer elmegy, vissza is fog térni.
A párkapcsolatban az ilyen emberek érzelmileg éheznek, és folyamatosan arra vágynak, hogy a másik kimutassa a szeretetét.
Már-már egészségtelen közelségben szeretnék tudni a párjukat. A túlzott kötődés azonban gyakran azt váltja ki a párjából, hogy az eltávolodik tőle, amitől még jobban szorongani fog.
3. Elkerülő kötődés
Egy gyerekben akkor alakul ki ez a kötődési forma, ha a gondviselő kiszámíthatatlan, nem képes biztonságot nyújtani – a gyerek ahelyett, hogy mindig találgatná, éppen milyen kedvében van a szülő, inkább teljesen eltávolodik tőle. Ezt magával viszi a felnőttkori kapcsolataiba is, és úgy érzi, hogy az a biztonságos, ha nem kerül közel érzelmileg senkihez. Az ilyen emberek jellemzően távolságtartók, és nem tudják átadni magukat teljesen egy kapcsolatnak.
Képek forrása: [email protected]/Depositphotos.com