A kötődéselméletet először John Bowlby angol pszichiáter írta le. Az elmélet a kötődést alapvetően egy ösztönalapú viselkedéses mintázatnak képzeli el, amelynek biológiai funkciója a biztonság és a védelem biztosítása. A kutatásai során megfigyelte, hogyan viselkedik egy kisgyerek, ha elszakítják a gondviselőjétől, majd ez alapján írta fel a különböző viselkedésformákat, és vetítette rá az emberek többi társas kapcsolatára is, vagyis ugyanúgy a párkapcsolatokra, mint a családi mintákra. Alapvetően három fő kötődési stílust különböztetünk meg, ami rányomja a bélyegét arra, hogyan viselkedünk a mindennapi életünkben a minket körülvevő emberekkel.
1. A biztonságos kötődés
Aki ilyen kötődési stílust hozott a gyerekkorából, az egy biztonságos családi háttérrel rendelkezik, a szüleivel jó volt a kapcsolata, és egy egészséges, stabil felnőtté vált emiatt. A biztonsági igényei találkoztak a gondviselő nyújtotta viselkedéssel, nem szenvedtek semmiben hiányt, nem voltak elnyomva, és túlszeretve sem. Ha a kutatásban elválasztották őket a szülőtől, nem aggódtak, hogy nem tér vissza.
A párkapcsolatban ezek az emberek a legegészségesebb kötődési formákról számolnak be, megbíznak a partnerükben, kötődnek is hozzá, de megőrzik a saját függetlenségüket is emellett.
Olvass még a témában
Ha két ilyen kötődési stílussal rendelkező ember talál egymásra, ott nem sok probléma van a párkapcsolatban.