Felszínesen
Az ember spanyol volt, 192 centi magas, fekete hajjal, zöld szemmel, tökéletes fogsorral. A hangja olyan selymes volt, mint egy mélytengeri áramlat és közölte, hogy ez az utolsó estéje itt, másnap utazik haza Alicanteba. Hogy ez igaz volt vagy sem, a mai napig nem tudom, de nem is érdekel. Ezt a példányt kár lett volna kihagyni.
Tettlegességig fajulva
A randi középszerűen telt és éppen a buszhoz kísért, amikor egy fiútársaság ment el mellettünk és az egyik srác kicsit meglökött a vállával. Ő erre követelte tőle, hogy kérjen tőlem bocsánatot, mire kialakult egy szóváltás. Egy kis lökdösődés után bunyó következett és nem hittem a szememnek. A randipartnerem kiütött három srácot – mint valami akciófilmben – a többi pedig elszaladt. Tátott szájjal ámultam, ő pedig lihegve, vérző szemöldökkel mentegetőzött, hogy sajnálja, hogy eddig fajult a helyzet. Természetesen felhívtam magamhoz, hogy „lekezeljem a szemöldökét”, de lerángattam róla a ruhát, amint beléptünk az ajtón. Nem vagyok az erőszak híve, de toronymagasan ez volt a legszexibb dolog, amit életemben láttam.
