Hosszú-hosszú évek óta dolgozom távmunkában, az elmúlt másfél évben már egy minden lében kanál kislánnyal az oldalamon.
Bár minden család, minden gyerek, minden helyzet más, azt gondoltam, az évek alatt begyűjtött tapasztalatom talán segíthet azoknak, akik most először néznek szembe azzal a helyzettel, hogy otthonról, kisgyerekkel kell megoldaniuk a munkát.
Elfogadtam, hogy a konyhaszekrény ki lesz pakolva
Ha az ember lánya a fenti tézist elfogadja, nem csak karantén alatt, hanem általában is könnyebb lesz az élete. Mivel egy kisgyerek mellett dolgozom és látom el a napi teendőimet, belenyugodtam, hogy a lakásban rend a legritkább esetben lesz. Az elvem az, hogy amíg a gyerek eljátszik és nincs veszélyben, addig nem szólok neki. Sőt! Beletörődtem, hogy a negyvennyolc különböző színes-szagos-zenélős játék teljesen hidegen hagyja, a kézi habverőt meg egy kávés csészét azonban 20 percig elnézeget, szóval most már van, hogy én adom a kezébe ezeket a dolgokat, amíg mondjuk megpucolom a krumplit.
És van még egy aljas trükköm: még a terhességem idején vettem egy doboz filteres teát, ami aztán sosem fogyott el, mert mégsem tetszett az íze. Ezt most a konyhaszekrény első részén tartom, egyfajta csalétekként. Így amikor a csemetém kinyitja az ajtót, ezt látja meg először, és vígan elkezdi egyesével kihúzgálni a dobozból a filtereket, aztán visszapakolni őket. Hosszú-hosszú percekig elvan vele, és sokkal kisebb zajt csap, mintha a lábasokat kezdené átrendezni.
Tudni kell nem felvenni a telefont
A rugalmas munkaidővel az a baj, hogy sokan úgy értelmezik, hogy igazán soha nincs vége. Közel 10 évnyi home office tapasztalattal a hátam mögött azonban azt mondhatom, hogy ez a legbiztosabb útja a kiégésnek: attól, hogy otthonról dolgozol, igenis le kell tenni a lantot. Persze, egy kisgyerek mellett nem feltétlenül tud az ember egy huzamban hosszú órákat tölteni a gép előtt, és utána azt mondani, hogy mára végeztem, de ha dolgoznod is kell délután is vagy este is, akkor is nagyon sokat tud segíteni, ha egyértelműen elválasztod egymástól a munkát és a gyerekkel töltött időt.
Amíg a játszótéren vagyunk, nem fogok ránézni a munkahelyi levelezésemre, ha pedig leülök a gép elé dolgozni, akkor nem keresek még rá gyorsan a puhatalpú babacipőkre.
Ha benne tudsz maradni a pillanatban, és egyszerre csak egy dolgon aggódsz, az hatalmas feszültségtől szabadíthat meg.
Ha valamire nem jut időm, hát az a bűntudat!
Teljesen mindegy, hogy mennyire próbálok optimista, energikus és tervezett lenni, az egyszerűen képtelenség, hogy az ember egy soha korábban nem látott helyzetben, két teljes embert igénylő feladatban, ráadásul akár mindenféle segítség nélkül maradéktalanul helyt tudjon állni.
Volt és lesz, hogy megcsúszom egy határidővel, hogy nem találok már tiszta bögrét, mert napok óta odáig sem jutok el, hogy a mosogatógépet beindítsam. Persze, ami a legfájdalmasabb, hogy nyilván vannak olyan helyzetek, amikor a gyerekhez sem úgy van türelmem, mint ahogyan szeretném és megérdemelné.
Arra viszont rájöttem, hogy bármi ilyesmi miatt bűntudatot érezni teljesen fölösleges, egyrészt mert nem vezet sehová, másrészt mert elképesztő mennyiségű energiát emészt fel, amiből most amúgy sincs pazarolni valóm. Egyszerűen el kell fogadni, hogy lesz, amit el kell engedned.
Na és akkor mi van, ha ma nem tudsz felporszívózni? Éppen túléltél egy világjárványt.
Legyél büszke arra, amit elértél, és ne ostorozd magad, ha nem olyan az életed, mint egy celebnek az Instán – hidd el, igazából az övé sem olyan.