Amikor a világra jön egy baba, még a kórházban hallásvizsgálaton esik át. A gyermekorvos az egyik első ellenőrzése alkalmával arra kíváncsi, hogy az újszülöttnek megfelelő-e a hallása. A legtöbb esetben mindent rendben találnak. De mi van akkor, ha a hallás nem rossz, hanem éppen ellenkezőleg, túlságosan is éles? Nem gyakori probléma, ám a felismerni, kezelni és együtt élni ezzel a problémával nagyon is nehéz egy gyermek számára.
Gondolj csak bele, mennyire fárasztó tud lenni, amikor órákon keresztül nagy zaj vesz körül, milyen nehéz elviselni a folytonos lármát és milyen ijesztő tud lenni egy hirtelen jött éles hang. Ingerült, feszült és fáradt leszel és alig várod, hogy az otthon csendes nyugalma vegyen körül. A túlhallástól szenvedő gyermeknek viszont minden erős és zavaró hangnak hallatszik. A telefon csörgése, a háztartási gépek zúgása, a többi gyermek játéka.
A túlhallásért az agyunk a felelős
Agyunk hallásközpontjának érzékelési zavara okozza a túlhallást, másnéven a hyperacusist. Aki ebben szenved, annak az agya felnagyítja a rezgések erejét, így mindent hangosabbnak hall a valóságosnál. Érintheti az egyik fület, de mindkettőt is.
Szerencsére már kisgyermekkorban diagnosztizálható betegség, de ez nem azt jelenti, hogy kinőhető. Sajnos sok felnőtt szenved a túlhallástól, akár úgy is, hogy nem tud róla. Enyhébb esetben rendszeres fülzúgás kíséri a betegséget, súlyosabb esetben szorongás, depresszió.
Gyerekek esetében magatartásbeli zavarok háttere is lehet, de a diszlexia, vagy a beszédészlelési problémák mögött is állhat a túlérzékeny hallás. Ha ugyanis a kisgyerek bizonyos hangokat túl erősen hall, vagy olyan hangokat is észlel, melyek az átlagos ember számára felfoghatatlanok, akkor az idegrendszer képtelen a pihenésre. Ennek pedig ingerlékenység lehet a következménye.
A túlhallás jellemző tünetei
Ha valakinek túlságosan éles a hallása, akkor olyan magas frekvenciájú hangokat is meghall, amelyeket mások nem, és ez gátolja a beszédértést és a beszédtanulást. Ha egy gyermek túl későn kezd el érthetően beszélni, gyakran visszakérdez vagy az idegen nyelvű dalokat hallva mást énekel vissza, mint a többi gyermek, akkor szakértők szerint érdemes kivizsgálni a dolgot, mert túlhallás állhat a háttérben.
A túlhallást úgy lehet elképzelni, hogy az elhangzó mondatban a gyermek nem érzékeli a szavak közti szünetet, hanem egybefüggően hallja, ezáltal még az első hangzó is a fülében cseng, mire mi már a következő mondatot mondjuk. Ahhoz, hogy az információkból kiszűrje a lényeget, komoly agyi munkára van szüksége.
Hogyan diagnosztizálható a betegség?
Többféle vizsgálattal ellenőrizhető a betegség. Az egyik a kiterjesztett hallásvizsgálat, amely során olyan frekvenciákat is mérnek, amiket a szokásos, védőnői vizsgálaton nem. A többlépcsős módszer második lépése a szünetelő vizsgálat, amely során egymás után elhangzó zörejek közé szüneteket iktatnak be, amelyek különböző hosszúságúak. A túlhallásos gyermek nem hallja a szüneteket.
A harmadik lépés a logatom-vizsgálat. A logatom olyan hangsor, mintha szó lenne, csak éppen semmi értelme. A vizsgálat során két, egymástól alig különböző vagy azonos logatomot hallanak a gyerekek és azt kell jelezniük, hogy a szavak azonosak vagy különbözőek voltak-e.
Szerencsére kezelhető
Agyunk soha nem áll le, ezért alvás közben fehérzaj-terápiával csökkenthető az érzékenység. A módszer lényege, hogy az érintett alvás közben halk, kellemes zajt hall, így az agy megtanulja, hogy az ekkora intenzitású zajok nem jelentenek fenyegetést. A terápia során lassan kell növelni a hangerőt mindaddig, amíg nem válik zavaróvá. Gyermekek esetében nappal játék vagy kreatív foglalkozás közben is működik ez a kezelési módszer.