Nem akartam hinni a szememnek. Egy órán keresztül számoltam: egy hónapban 37 óra 20 percet töltök el a dohányzással, napi 10 szál cigaretta miatt.
Füstté vált álmok
Íme, a számok:
- 1 nap alatt: 80 perc (1 óra 20 perc)
- 1 hét alatt: 560 perc (több mint 9 óra)
- 1 hónap alatt: 2400 perc (40 óra)
- 1 év alatt: 29 200 perc (486 óra)
- 20 év alatt: 584 000 perc (9733 óra, azaz 405 nap)
Azon emberek közé tartozom, aki jutalmazza magát egy szál cigaretta elszívásával. Ugyanakkor azon emberek közé is tartozom, akik úgy érzik, hogy nincs elég idejük.
Egy fő és egy mellékállásom van, nyelviskolába járok és írok. Imádok rajzolni, festeni, zongorázni, gravírozni, porcelán miniatűröket festeni, nagyon szeretek kötni és hímezni, reggelenként futni.
Szeretnék egy-két könyvet elolvasni, szeretnék pszichológusi végzettséget. Erre mind-mind nincs, vagy nagyon kevés időm, pénzem van.
Helyette szorongás van az idő hiánya miatt, a pénz és az egészség, a közérzet miatt.
Prioritás
A kezdetekben az ember csak akkor gyújt rá, amikor szórakozik, vagy megkínálják. Észrevétlenül csúszik fel a cigaretta a prioritási, fontossági listán.
Ezután már minden munkafolyamatot ezzel kezd és végez az ember. A munkáját, később kedvelt tevékenységeit is megszakítja egy-egy cigaretta kedvéért.
A rosszul értelmezett jutalmazás időt – pénzt, egészséget – követel magának, a „mert megérdemlem” gondolat által.
A cigarettázás legalja az, amikor már folyamatosan ott lóg a cigi az ember szájában bármely tevékenység közben, nem „élvezi” azt, nem pár perc „kikapcsolódás”, hanem az élet szerves része – azaz „szükséglet” lesz.
A rászokás alattomos
Az különbözteti meg a „hobbidohányost” a függőtől, hogy aki függő, az ezt mondja: elszívom a cigim, és nekiállok a „dolognak”, vagy: „elvégeztem ezt a munkát, megérdemlek 5 percet, míg elszívom a cigit”.
A cigarettázás tehát egy rosszul értelmezett jutalmazás, kikapcsolódásnak álcázott időhúzás.
Ne gondoljuk azt, hogy hobbidohányosnak lenni veszélytelen, mert észrevétlenül csúszik át az ember a „hobbista” szintről a cigarettázó létformába.
A kényszer
Van, akinek elég a pénz hiánya, vagy az, hogy megijesztik őt az egészség- és szépségromboló hatások, és le tudja tenni a cigit.
Ám a dohányosok nagy része még akkor is ragaszkodik a cigihez, amikor haldoklik, mondván, nem ez az a plusz, ami elveszi tőle az életet.
Sem az asztma, sem a szívbetegség nem riasztja vissza a dohányost az úttól – ugyanis náluk a dohányzás egy életforma, a cigi egy támpont az életben. (Ciklikussága miatt a megszokott cigiszünetekkel próbáljuk követni, irányításunk alatt tartani az idő múlását.)
A külső kényszer mindig beszabályozást jelent, ami stresszel jár, tehát szinte lehetetlenné teszi a leszokást. A belső kényszer „feltámaszthatja a harci kedvet”, az akaratot, de „meghasonlást”, kisebb összeomlást is eredményezhet.
Ez utóbbi esetében van szükség külső segítségre: egy nagy örömérzettel járó, új jutalmazási módszer kitalálására.
Mit kell végiggondolni? Miért olyan nehéz?
A nikotinfüggőnek saját magát kell tudnia meggyőzni. Ez nehéz, hiszen az ember mindig elnézőbb magával.
A függőnek segíteni kell abban, hogy olyan érvet találjon, aminél már nincs mellébeszélés, nincs több ellenérv. Mivel sarokba szorítva érzi magát az ember, kapálózni kezd – „összeomlik” a légvár, gyakorlatilag az egész életvitel.
Újra kell szervezni minden percet, és ez stresszel jár. A stressz miatt pedig újra cigi „kell”. Kígyó, ami a saját farkát harapja.
A dohányost meg kell győzni arról, hogy nem azért gyújt rá, mert nyugtalan, hanem azért nyugtalan – szorongás által, tudat alatt aggódva egészségéért, pénzéért –, mert dohányzik.
El kell dönteni azt, hogy mit szeretnénk még elérni hátralévő életünkben.
Van erre időnk? Mire van időnk?
Mindenre van érv és ellenérv. Jó érvnek tűnik, hogy az egészség, a hosszú élet nem csak a cigitől függ, hanem a genetikától, a szociális jóléttől is. A pénz is pótolható – sőt, egy függő számára ez a legkevésbé visszatartó erő.
Amikor azt mondod, hogy az öt-nyolc perces egy-egy cigit megérdemled – ha nem lépsz időben –, valóban meg kapod azt, amire vágysz, azt, amit a cigaretta nyújtani tud: mindennapokban is rövidebb, rosszabb életminőségű életet. Tehát, vannak olyan jó dolgok, melyek a komfortzónán kívül vannak, és csakis ott.
A cigaretta nemcsak az életed hosszából vesz el, hanem napi tevékenységeidben is akadályoz, hiszen abban a napi egy órában nem a jövődet, terveidet építed. Minden egyes cigivel időt veszítesz.
Tehát, nem egyet, hanem kettőt léptél vissza: nem a nulla ponton vagy az egy szál cigi miatt, hanem 8 perc mínuszban, távolabb a terveidtől. Ha cigizel, időt lopsz magadtól a mindennapokban is.
