Amikor a Homo sapiens körülbelül 300 000 évvel ezelőtt először fejlődött ki, füves területeken és erdőkben éltünk, tavak és folyók mellett. Csak 2007-ben váltunk többségiben városi fajjá, egészen addig az emberiség nagyrésze még természetközeli területen élt. De ahogy növekszik az urbanizáció, a természethez való hozzáférésünk egyre csökken. Az ember és a természet közötti interakció elvesztése összefüggésbe hozható a mentális egészségügyi zavarok növekvő áradatával. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy az emberi egészség, mind a mentális, mind a fizikai, szorosan összefügg a természettel.
Kutatók azt találták, hogy pusztán a természeti táj nézése gyors, előnyös pszichológiai és fiziológiai változásokat idéz elő a nyálban lévő kortizol-mennyiségben, a véráramlásban, a vérnyomásban és az agyi aktivitásban. Eközben a környezetben lévő mikrobákkal való érintkezés „edzheti” immunrendszerünket. Megerősíti ugyanis a jó mikrobaközösségeket a bőrünkön, valamint a légutainkban és a beleinkben.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






