Nagyon érdekes felmérésre bukkantam a minap a Kindness portálján. Bár a szerzők leszögezik, hogy hisznek a kedvesség világformáló erejében és abban, hogy mások segítésével pozitívan tudjuk megváltoztatni a jövőnket, mindennek az alapja a tudomány.
Éppen ezért utánajártak, milyen hatása van valójában a kedvességnek, melyek azok a motivációk, amik ilyen viselkedésformára ösztönzik az embereket.
Az elsődleges kérdés tehát az: a kedvesség valóban boldoggá tesz minket?
Nem kell túl sokat böngésznünk, hogy a közösségi oldalakon és a hírekben rábukkanjunk kedves történetekre. Sokan örömmel mesélik el saját, vagy ismerőseik példáját. A fáma segítőkész, odaadó emberekről szól, akik együtt érzően bánnak sorstársaikkal, vagy az állatokkal, önfeláldozó tetteket visznek véghez másokért.
Amikor olvassuk ezeket az anekdotákat, azonnal úgy érezzük, hogy nekünk is tennünk kell valamit, tehát ösztönzőleg hatnak ránk. Ezt támasztják alá az önsegítő könyvek is, amiknél szinte alapkitétel: a boldogság, a jólét és a mentális egészség fellendítésére az egyik legjobb mód, ha kedvesek vagyunk másokkal. De tényleg így van?
A Kindness szerzői első lépésként az Oxfordi Egyetemet bízták meg azzal a céllal, hogy áttekintsék a kedvességről fellelhető tudományos irodalmat. Amikor először megvizsgálták az eredményeket, két nagyon érdekes eredményt vettek észre. Azok az emberek, akik több pénzt költöttek másokra, boldogabbak voltak másoknál, de azok az emberek, akik másoknak fizikálisan segítettek, egészségesebbek és boldogabbak is voltak.
De miért is fontos ennek a vizsgálata? Egyszerű példával élve, ha az eleve boldog emberek válnak kedvessé, akkor idő- és erőforrás pazarlás önkéntes terápiára ösztönözni azokat a pácienseket, akik lelkileg labilisak.
Egyenes arányosságban van a boldogság és a kedvesség
A kedvesség körül zajló, jelenlegi kutatások nagy része összefüggést mutat. Az összefüggés ez esetben azt jelenti, hogy két különálló tényező valamilyen módon kapcsolatban áll egymással. Például amikor az egyik tényező magas, akkor a másik is emelkedik és fordítva. A kutatások azt mutatják, hogy a boldogság és a kedvesség általában kéz a kézben jár. A bizonyítékok viszont nem támasztják alá, hogy az egyik a másikból adódik.
A vizsgálatok alapján igaz, hogy az emberek szívesen segítenek másoknak, és ezt követően boldogabbá válnak, de megeshet, hogy azok segítenek szívesen, akik már eleve boldogok. A kutatók azt feltételezik, hogy sok esetben éppen a boldogság az, ami segítőkésszé teszi az embereket.
Észrevettek egy harmadik változót is, ami az egészség, a jövedelem és a személyiség hármasát takarja. Feltételezik, hogy ez utóbbiak is komoly befolyást bírnak arra, mennyire vagyunk kedvesek másokkal.
Ebben is megvan a logika: egy egészséges, anyagilag jómódú, alapvetően melegszívű ember sokkal előbb fog segítő kezet nyújtani, mint aki beteg, kevésbé tehetős és egyébként sem túl előzékeny.
Annak megállapítása érdekében, hogy a jóságos cselekedetek okozhatnak-e boldogságot, a Kindness szerzői további kutatásokat vizsgáltak. Találtak 21 olyan tanulmányt, amik kifejezetten a boldogság és a kedvesség kölcsönhatását vetették össze. A metaanalízis eredményei rámutattak, hogy a kedvesség tényleg növeli a boldogságérzetet, de csak nagyon minimális mértékben, sokkal kevésbé, mint azt korábban gondoltuk.
Egy 10-es skálán szemléltetve 0,8-os emelkedésnek felel meg, tehát nem egész 1 pontos a növekedés – ez kis-közepes hatást jelent. A kutatók ugyanakkor figyelmeztettek arra, hogy bizonyos esetekben és néhány ember számára a boldogságra gyakorolt hatás nagyobb lehet.