A karácsony a legtöbbek életében az ízekről, finom menükről és a végtelenségig tartó közös családi kajálásokról szólnak, de van egy másik tábor, akiknek nem ezt jelentik az ünnepek. Sőt, valóságos kínokat élnek át, mikor a rengeteg étel mennyiségével kell szembesülniük. Mivel nagyon sok nő küzd étkezési zavarokkal, ezért úgy gondoltam, hogy hasznos előrukkolnunk ezzel a témával, hogy tudják, nem csak ők küzdenek ezzel a problémával így az ünnepek közeledtével.
A rettegés foka, már novemberben
Egy hozzám nagyon közel álló személy érzéseit szeretném neked átadni, aki jelenleg is étkezési problémával küzd, bár nagyon keményen dolgozik azért, hogy győztesként jöjjön ki ebből az állapotból.
Na, szóval ő mesélte nekem, hogy a félelem a szívében már novemberben megkezdődik, amikor felkerülnek az első karácsonyi díszek és megszólalnak a karácsonyi dalok.
Talán érthetetlenül olvasod most ezeket a sorokat, hiszen mégis mi lehet olyan félelmetes a karácsonyban?
Az ő életében viszont ez egyet jelent azzal, hogy hamarosan megérkezik az a rengeteg finomság, amiről ő csak álmodozhat.
Elmaradnak a karácsonyi programok
Azok, akik étkezési problémával küzdenek, már nem várják úgy a karácsonyt, mint korábban.
Hiszen nem kóstolhatják meg a finom sütiket, lepényeket, forralt bort és az ezernyi finomságot, amit a karácsonyi vásárok tartogatnak számunkra.
Éppen ezért inkább ki sem mennek szembesülni mindazzal, amit nem ehetnek meg.
Elmaradnak a baráti séták, inkább otthon, begubózva érzik jól magukat, ahol „biztonságban” vannak és nincsenek veszélynek kitéve.
Rettegés a kérdésektől
Aztán persze elérkezik a karácsony, amikor is elkerülhetetlenek a családi lakomák és már napokkal, sőt hetekkel előtte stresszben vannak, hogy éppen kinek mit mondajak arról, hogy ők nem fogyasztanak a finomságokból szinte semmit.
Jó, ha tudod, hogy ilyenkor nem megoldás az, ha egy ilyen emberbe megpróbálod beleerőltetni a finom falatokat, mert csak még rosszabbul fogja magát érezni.
Az sem segít, ha megállás nélkül olyan kérdésekkel bombázod, hogy: „Miért nem eszel?” ,”Hogy bírod ki, hogy ne egyél ezekből?” Inkább csak megértően fogadd el őt.
„Nem vagy éhes? Dehogynem!”
Sokan azt gondolják, hogy, aki étkezési zavarokkal küzd, az nem éhes és egyáltalán nem is kívánja az ételeket, pedig ez nem így van.
Sőt, kedves ismerősöm felvilágosított, hogy ő szinte folyton éhes és megállás nélkül, szinte mindig csak az ételek körül járnak a gondolatai, viszont annyira fél a súlygyarapodástól, hogy ezt képes elnyomni magában.
Kíváncsi voltam, hogy hogyan tudja megállni, hogy ne nyúljon hozzá a karácsonyi finomságokhoz, mire azt felelte, hogy sokat segít, ha szagolgatja az ételeket.
A bűntudat kínzó érzése
Az étkezési zavaroknak több fajtája van, én most az éheztetést vettem górcső alá.
Kíváncsi voltam, hogy hogy törheti meg a karácsonyi idillt a bűntudat, hogyan rombolhatja szét a családi összejöveteleket az étkezéstől való félelem.
Kedves ismerősöm azt is elárulta, hogy annyira kínzó olykor a bűntudat, mikor egy kicsivel is akár többet eszik, hogy napokig depressziós és „használhatatlan”.
Aztán jön egy számára jobb időszak, mikor büszke arra, hogy kevesebbet eszik és ez újra energiával tölti fel.
Hogyan lehet segíteni?
Az ünnepi időszak egy jó lehetőség lehet a gyógyulásra. Mivel ez egy mentális betegség, ezért a legjobb, ha a lelkükre próbálunk hatni, vagyis megteszünk mindent annak érdekében, hogy jól és biztonságban érezzék magukat.
Tudjuk, hogy az aggódást nem lehet egykönnyen leküzdeni, de meg kell próbálnunk aggódás helyett szeretetet adni ezeknek az embereknek.
Sok pszichológus például azt a technikát alkalmazza, hogy egyáltalán nem beszél az ételekről az étkezési zavarokkal küzdőkkel, sokkal inkább a lelkiállapotukat próbálja felhozni és erősíteni. Ugyanis, ha egy ember lelkileg rendben van, akkor az a testén is megmutatkozik.
