Ez a cikk azoknak szól, akik úgy érzik, hogy hiányzik valami az életükből. Mintha egy döglött lovon ülnének, sehova nem jutnak. Kényelmi helyzetük csapdájában vannak, pedig ha a gondolkodásmódjukon változtatnának, vagy valamit másként csinálnának, sokkal elégedettebbek lennének. Judith Sills Szállj le a döglött lóról! (Park Könyvkiadó, 2004.) című könyve tippeket ad azoknak, akik ki akarnak jutni a csapdából.
Küzdelem
Ha onnan, ahol vagy, el akarsz jutni valahová, akkor harcolnod kell. Önmagaddal kell megküzdened.
Az emberek általában nehezen szedik össze az erejüket, hogy előrelendüljenek, mert bármilyen kevéssé is kielégítő az, ahol vannak, a helyzet számukra kényelmes.
Várják, hogy lefogyjanak, hogy elegendő pénzük legyen, hogy megismerkedjenek valakivel, és csak azután szeretnének előbbre lépni.
Legtöbben a kényelmi zónájukat csak akkor hagyják el, ha valami rossz esemény kizökkenti őket onnan.
Vannak, akik sokáig elidőznek a kényelmes terepen, aztán valamilyen személyes felismerés hatására megteszik az ugrást egy magasabb szintre.
Vagy szándékosan és tudatosan haladnak fokról fokra, eltörölve határaikat, új lehetőségeket feltárva.
Elakadás
A kényelemnek ára van. Egy láthatatlan villanypásztor őrzi: mihelyt valaki túlnyújtózik a zónáján, áramütésként csap le rá a szorongás.
Amikor változásról van szó, a szorongás a bajok gyökere. Az „új” a kissé idegentől a gyötrelmesig bármi lehet, de ezek mind a szorongás árnyalatai.
Az életünket körülvevő láthatatlan kerítés egyedi, ezért az egyik emberben kevesebb, a másikban több a szorongás.
Van, aki jól tűri, ha megemelkedik a szervezetében az adrenalinszint, és szívesen kockáztat. A kockáztatásnak nem mindig van értelme.
Gyakran a stabil kényelmi zóna megelégedettségre vall, és az érzelmi érettség jele. Probléma akkor van, amikor valaki úgy érzi, zsákutcába jutott.
A kerítést át lehet ugrani, de sokszor az is elég, ha az ember kivárja, hogy mi történik.
Változások
Azok az erők, amelyek kilöknek minket a fészkünkből, nem mindig jelentenek fejlődést, és nem mindig pozitívak.
A baleset, a betegség, a halál megfoszt minket attól az élettől, amelyet kényelmesnek hiszünk.
Ezek az életünket fenekestül felforgató események érzelmileg meggyengült állapotban szembesítenek minket félelmeinkkel, ezért nehéz elviselni őket.
Az önmagunk által létrehozott változásban az a jó, hogy nem kell nap mint nap annyi energiát összeszednünk, mint amikor negatív hatások érnek minket, hogy szembenézzünk önnön szorongásainkkal.
A fájdalom üzenete
A fájdalom jelzi, hogy cselekvésre van szükség.
De erről nem akarunk tudomást venni, hanem mindent megteszünk, hogy a fájdalmat elfojtsuk, mielőtt a jelentését megfejtenénk.
Könnyebb elterelni a figyelmünket a fájdalomról, a változtatás szükségességéről, mint eltűrni a kényelmetlenséget, amellyel az ismerős helyzet megváltoztatása jár.
Pótcselekvésekbe menekülünk, másokat hibáztatunk, tagadunk és fantáziálunk.
Ha egy problémával nem foglalkozunk, gyakran súlyosabb lesz. Vagy éppenséggel nem lesz súlyosabb, de rosszabb állapotba kerülünk.
Megérezni, amit tudunk
Az intuíció mindenkinek a rendelkezésére áll, hogy megvilágítsa a kényelmi zónájából kivezető utat.
Meditációs technikákkal, az álmaidon keresztül, érzéseid papírra vetésével hozzáférhetsz.
Amikor úgy érzed, hogy megdöglött a lovad, mert beleestél a kényelem csapdájába, a belső hangod kijuttathat ebből a megrekedtségből.
Értelmezni és cselekedni – ez a sorrend.
