Tedd a szívedre a kezedet: hányszor fogalmazódott meg benned az a gondolat, hogy jobban szereted a gyermekedet, mint a párodat? Némi lelkiismeret-furdalással töltött el a tény? Vagy netán pont azért érezted magadat kényelmetlenül, mert nem futott át még az agyadon ilyen felismerés?
3/4 Hormonális alapú szeretet
Az érzelmi tényezőkön kívül erős biológiai oka van annak, hogy egy anyuka eufóriaszerű imádatot érez a gyermeke iránt, főleg a szülés és a szoptatás periódusában.
Amikor megszületik egy kisbaba, az anya testében olyan hormonális folyamatok zajlanak le, amelyek hasonlóak ahhoz, amit akkor érez egy nő, amikor szerelembe esik.
Az oxitocint szerelemhormonnak is nevezik, de nem csak a szexuális együttlét és az orgazmus alatt szabadul fel. A szülés folyamata és a szoptatás élménye is kiváltja ennek a hormonnak az aktivitását, ami mámorító szeretethez és szerelemhez hasonló érzést indukál az anyában a gyermeke iránt.
Az endorfin – amit örömhormonként is definiálnak – szintén a szoptatás alatt termelődik, és euforikus boldogság és függőség érzését idézi elő.
Kapcsolódó cikk a hirdetés alatt, lapozz!
4/4 Más módon, de ugyanannyira
A szeretet, amit valaki a partnere iránt érez, lehet hasonló intenzitású, de jellegében és jellemzőiben más, mint a gyermeke iránt táplált érzelem. Egy anya hajlamos az utódjait feltétel nélkül és önzetlenül szeretni. Ugyanakkor a férfiak iránt érzett szerelemben bármikor megfogalmazódhat a fenntartás és a kritika. A gyermekeink irányába tanúsított omnipotens szülői szeretet nem egy sérült családi dinamikát jelent, hanem egy evolúciós eredetű és biológiailag kódolt, mindent elsöprő természetes érzelmet.
Ha tehát legközelebb felteszed a kérdést magadnak, hogy rendben van-e az, hogy jobban szereted a lányodat vagy a fiadat a párodnál, akkor nyugodj meg, hogy ez teljesen természetes érzés. Mi több, egy harmonikus és önzetlen, kiegyensúlyozott érzelmi élettel rendelkező kapcsolatban a kedvesed is „igen” válasszal felel majd a kérdésre.