A 2-es típusú cukorbetegségnek az egyik legnagyobb veszélye, hogy nagyon könnyen kialakulhat, mégpedig észrevétlenül – megeshet, hogy semmilyen különösebb tünetet nem tapasztalsz magadon, egészen addig, amíg egyszer rosszul nem leszel, és az orvosod közli veled: mától te is a cukorbetegek közé tartozol. Előfordulhat azonban, hogy már 5-10 éve fennáll az cukoranyagcsere-zavar – derül ki a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének közleményéből –, amit felismerve megelőzhető lett volna a betegség kialakulása!
Lappangó tünetek és betegség
Az inzulin egy, a hasnyálmirigy által termelt hormon, ami elsősorban a cukoranyagcserét szabályozza.
Inzulinrezisztenciáról akkor beszélünk, ha az egyébként normális mennyiségben termelődő inzulin nem tudja olyan mértékben csökkenteni a vér cukortartalmát, mint az szükséges lenne.
Ennek az a veszélye, hogy kezdetben semmilyen tünetet nem produkál, és rosszabb esetben csak akkor lehet észrevenni, hogy valami baj van, amikor már kialakult a 2-es típusú cukorbetegség.
Endokrinológiai vizsgálattal azonban időben fel lehet ismerni a még csak lappangó, de jelenlévő problémát. Erre különösen akkor érdemes sort keríteni, ha örökölhetted a hajlamot, vagy nem folytatsz egészséges életmódot.
A rejtélyes X-szindórma
Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb problémájává lépett elő az X-szindrómának elkeresztelt betegség, amit manapság már inkább metabolikus szindrómának neveznek. Ez az elnevezés négy tünet együttes, összefüggő jelenlétére utal: a magas vérnyomásra, a hasi elhízásra, a cukorbetegségre, és a magas vérzsírszintre.
Már a nyolcvanas években megállapították, hogy ezek a tünetek összefüggenek, és nem különálló betegségeket alkotnak. A szindróma kialakulásában kiemelkedő szerep jut az inzulinrezisztenciának – már csak ezért sem érdemes félvállról venned a cukorbetegséggel kapcsolatos intelmeket.
A probléma egyébként összetettsége ellenére is gyakori: Európa lakosságának 20-25%-át érinti, Magyarországon 2-2,5 millió embert – derül ki a közleményből.
Hogyan lehet diagnosztizálni?
A hasi típusú elhízás (tehát amikor a felesleg túlnyomórészt a hasra, nem pedig a fenékre, combokra koncentrálódik), máris okot adhat az aggodalomra. Amennyiben ez a probléma magas vérnyomással is párosul, mindenképpen érdemes gyakran ellenőrizned a vércukorszintedet – nem azt mondjuk, hogy legyél hipochonder, csak figyelj oda magadra!
Ezt megteheted otthon használatos vércukorszintmérő készülékekkel, de a biztosabb eredmény érdekében jobb, ha rendszeresen eljársz laborba szűrésre, esetleg vércukor-terheléses vizsgálaton is részt veszel.
Ez azért fontos, mert ahogy már írtuk, a kezdetekben nem utalnak tünetek a betegségre, azok csupán akkor jelentkeznek, amikor az anyagcserezavart már csak komolyabb beavatkozással lehet kezelni.
Hogyan kezelhető?
A már kialakult cukorbetegséget muszáj gyógyszeresen is kezelni, ennek típusát, mértékét mindig személyre szabottan állítják be. Emellett kiemelten fontos, hogy a páciensnek fokozottan ügyelnie kell az életmódjára – ez bizony sokszor a szigorú diétát és a rendszeres testmozgást takarja. A betegség azonban megelőzhető a rendszeres kontrollal, és azzal, ha nem hagyod, hogy eluralkodjon rajtad a modern, de legkevésbé sem egészséges életmódunk.
A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét, meglétének súlyosságát bizonyítottan növeli a túlsúly, a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, és bizony a stressz is. Nos, ha ezeken megpróbálsz úrrá lenni, nagyon jó eséllyel veszed fel a harcot az inzulinrezisztenciával szemben!
Mit és mennyit ehetsz?
A diétádat mindenképpen dietetikussal kell egyeztetned, akkor is, ha egyelőre „csak” inzulinrezisztenciát diagnosztizáltak nálad. A cukorbetegeknek szóló ajánlás szerint egyébként az étrendben szereplő energia százalékos megosztása az alábbi: 15-20% fehérje, 30% zsír, 50-55% szénhidrát – áll a közleményben.
Természetesen ez személyre szabottan változhat, hiszen a pontos arány függ a testsúlyodtól, a betegségedtől, a kitűzött céltól (pl. mennyit kell fogynod). Az mindenesetre biztos, hogy az étrendet illetően előtérbe kell helyezned az alacsony glikémiás indexű szénhidrátokat, a sovány húsokat, ha úgy tetszik, a tipikus mediterrán étrendet, hiszen ezek az alapanyagok nem késztetik a vércukorszintet drasztikus ingadozásra.
