Velem is rengetegszer megtörtént már az, hogy hallgattam arra a bizonyos belső hangra, amit úgy hívunk megérzés. Ilyen például az, amikor egyszerre gondoltunk a testvéreimmel egymásra, és ugyanakkor írtunk vagy hívtuk egymást. Mintha abban a pillanatban egy hullámhosszra kerültünk volna. És a megérzéseim segítettek egy jó választás meghozatalában is, és sajnos volt olyan , amikor nem hallgattam rájuk.
3/3 Bízzunk a megérzéseinkben?
Nagyon sok döntést racionális gondolkodással hozunk meg. Kielemezzük a helyzetet, felsorakoztatjuk pro és kontra a megoldásokat, aztán bízunk abban, hogy helyes lesz a végkifejlet. Mérlegeljük a döntéseinket, terveket készítünk, és az alapján hajtjuk végre őket. Lépésről lépésre haladunk a célunk felé. Ezt hívja a pszichológia lassú gondolkodásnak. Amikor gyorsan kell reagálnunk valamire, akkor előkerül az intuíció, a gyors gondolkodás. És, hogy éppen melyik gondolkodásmódunkat vesszük elő, ez függ az érzelmeinktől is. Befolyásolják a gondolatainkat is, mert ha rossz kedvünk van, sokszor nem halljuk meg azt a bizonyos belső hangot. De ha már többször is hallgattunk a megérzésinkre, bízhatunk benne.
Próbáljuk meg kikapcsolni a tudatos gondolkodásunkat. Ebben segítségünkre lehet a meditáció, az önmagunkkal való elmélyülés. Szánjuk időt magunkra, a gondolatinkra. A helyes gondolatok akkor jönnek elő, ha hagyjuk, hogy az elménk tiszta állapotban legyen. Majd kombináljuk egy döntés előtt a racionális gondolkodást, az intuícióval. A megoldás a kettő között van, csak találjuk meg az arany középutat.
Kapcsolódó cikk a hirdetés után a következő oldalon, lapozz!