Velem is rengetegszer megtörtént már az, hogy hallgattam arra a bizonyos belső hangra, amit úgy hívunk megérzés. Ilyen például az, amikor egyszerre gondoltunk a testvéreimmel egymásra, és ugyanakkor írtunk vagy hívtuk egymást. Mintha abban a pillanatban egy hullámhosszra kerültünk volna. És a megérzéseim segítettek egy jó választás meghozatalában is, és sajnos volt olyan , amikor nem hallgattam rájuk.
Mi is ez?
Bizonyos szituációkkal, emberekkel kapcsolatosan, olyan gondolataink és érzéseink keletkeznek, amit semmivel sem tudunk alátámasztani. Van, hogy csak egyszerűen megérzünk valamit, hogy az úgy lesz jó vagy rossz, és azt, is, hogy valami be fog következni. Nagyon sokszor használjuk a mindennapi életben, úgy hogy szinte nem is vesszük észre. Működtetjük akkor is, amikor találkozunk új emberekkel és jó érzés kerít minket hatalmába, vagy pont az ellenkezője csap le ránk. Abban a pillanatban megmondani sem tudjuk, hogy miért történt, és azt, sem hogy, honnan jött, egyszerűen megjelenik érzés formájában.
Hogy miért lesz az egyik ember elsőre szimpatikus, míg a másik nem? Miért fordultunk valahol jobbra, amikor általában balra szoktunk menni? Hírtelen jött érzés és a vele való cselekedet is gyorsan zajlik le. Sok-sok, szinte misztikusnak tűnő dolog, amikre majd később kapunk választ, hogy jól cselekedtünk, döntöttünk, avagy sem. Ez nem misztikum vagy valami varázslat, érdemes rá odafigyelni.
Hogy miért lesz az egyik ember elsőre szimpatikus, míg a másik nem? Miért fordultunk valahol jobbra, amikor általában balra szoktunk menni? Hírtelen jött érzés és a vele való cselekedet is gyorsan zajlik le. Sok-sok, szinte misztikusnak tűnő dolog, amikre majd később kapunk választ, hogy jól cselekedtünk, döntöttünk, avagy sem. Ez nem misztikum vagy valami varázslat, érdemes rá odafigyelni.