Nem azért, mert baj van a kapcsolattal, hanem azért, mert az idegrendszer már órák óta nem kapott egy percnyi csendet sem.
Az introvertált emberek agya másképp reagál a szociális ingerekre, mint az extrovertáltaké. Ez nem hangulat vagy szeszély, hanem alapvető működési különbség: a folyamatos jelenlét, beszélgetés, közös tér ingerterhelést jelent, amit valahol fel kell dolgozni. Ha erre nincs lehetőség, a feszültség nem eltűnik, hanem felhalmozódik.
Amikor a közelség kimerít, nem táplál
A pszichológiában régóta ismert Carl Jung introverzió-extroverzió modellje, amely szerint az introvertált emberek energiát a magányban, az extrovertáltak pedig a társas interakcióban nyernek. Ez nem azt jelenti, hogy az introvertált fél nem szereti a partnerét, hanem azt, hogy a szeretet kifejezéséhez és megéléséhez szüksége van egy háttércsendre, amiben feltöltődhet. Olvass még a témában
Ha ez a csend soha nem érkezik meg, mert a közös otthon, a közös esték, a közös hétvégék mindig együttlétet jelentenek, a test és az elme érzelmi kimerülésbe csúszik. Ez pedig sokszor nem szomorúságként, hanem ingerlékenységként jelenik meg: hirtelen éles hangvétel egy semleges mondatra, türelmetlenség egy apró kérésnél, vagy az igény, hogy valaki egyszerűen hagyja abba a beszédet.
A folyamatos együttlét nem a szeretet bizonyítéka, hanem sokszor épp az, ami elfojtja a szeretet kifejezésének lehetőségét.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
