Egy új tanulmány szerint az intelligenciánk mértéke jelentősen meghatározza, mennyire vagyunk közkedveltek. Érdemes tehát már csak ezért is pallérozni az elménket…vagy nem ilyen egyszerű a képlet?
Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy mi alapján találunk valakit szimpatikusnak, általában a következő dolgok jutnak eszünkbe: a másik kellemes személyisége, a miénkhez hasonló értékrendszer, de a jó megjelenést is legalább ennyire preferáljuk. Az intelligenciát is ide sorolhatjuk, hiszen értelmes, tájékozott emberrel szívesebben beszélgetünk és könnyebben meg is kedveljük.
Ugyanakkor az intelligencia gátló tényező is lehet, ha jól belegondolunk. Léteznek emberek, aki nem tudják elviselni, ha valaki okosabb, értelmesebb náluk. Vagy fordítva: a pallérozottabb elméjű fél kedveli kevéssé a nála kevésbé intelligens embereket.
Most akkor jobban szeretnek bennünket a többiek, ha intelligensnek tartanak vagy sem?
Úgy tűnik, nem is olyan egyszerű a kérdés megválaszolása. A Personality and Individual Differences elnevezésű tudományos folyóiratban megjelent új tanulmány az intelligencia és a kedveltség közötti összefüggést vizsgálta. A tanulmányban Maria Flakus kutató és csapata lengyel középiskolás diákoktól gyűjtött adatokat elemzett.
A tanulókat standard intelligenciateszttel (Raven’s Progressive Matrices) tesztelték, és azt is megkérdezték tőlük, hogy melyik társukat kedvelik a leginkább. A komplett vizsgálatot három különböző időpontban is elvégezték: az iskolakezdés első hónapjában, amikor még nem ismerték egymást a diákok, majd három hónap után, végül 12 hónap elteltével.
A tanulmány eredményei azt mutatták, hogy az intelligens tanulókat jobban szerették osztálytársaik. Az okos tanulók viszont hajlamosak voltak csak azokat kedvelni, akik hasonló képességekkel rendelkeztek, mint ők és nem igazán kedvelték kevésbé intelligens társaikat.
A szimpátia és az első benyomás
Fontos észrevétel volt a vizsgálat során, hogy az intelligencia alapján kialakított szimpátia az első alkalommal volt a legerősebb. Ahogy telt az idő, ez a tulajdonság egyre kevésbé befolyásolta, hogy mennyire kedvelik egymást a diákok. Jelentősége a társas kapcsolatok építésében csökkent, és más tényezők váltak fontosabbá.
A kutatók azt feltételezték, hogy egymást jobban megismerve már inkább többet nyomott a latban a hasonszőrűség, a közös értékrendszer és vélemény, mint az, hogy a másik mennyire intelligens.
Ezzel szemben a kiemelkedő intelligenciájú tanulók viszonyulása – nevezetesen, hogy csak a hozzájuk hasonlóan okos diákokat találták szimpatikusnak – kevéssé gyengült az év során. A kutatók ebből azt szűrték le, hogy az igazán intelligens embereknek tanácsos fokozottan figyelniük társas kapcsolataikra, hiszen könnyen tűnhetnek mások szemében arrogáns, magának való embereknek, akik nem barátkoznak akárkivel és idővel ez az attitűd elszigetelődéshez vezethet.