Remek példa volt az inkák módszere
Sajnos a spanyol hódítók érkezése a 16. században elindította az inkák birodalmának összedőlését és az andének hanyatlását. A gyarmati erőszak, az európai betegségek járványai és a kényszerű kitelepítés gyakorlatilag kipusztította az Andok középső részének eredeti lakosságát. Európai termények és mezőgazdasági gyakorlatok kerültek bevezetésre, és gyorsan elterjedtek az egész régióban.
Mégis, bár sok andént elhagytak vagy hagytak tönkremenni, a teraszok soha nem tűntek el teljesen. A nemzedékek során átadott tudásra támaszkodva sok andoki gazdálkodó ma is használja ezeket. Bár az utazók gyakran figyelmen kívül hagyják őket, továbbra is gyakori látványosságok maradnak olyan helyeken, mint Isla del Sol és a tágabb titicacai régió, a Machu Picchu melletti Szent Völgy és a Colca-kanyon Peru déli részén.
Ugyanakkor ennek a természetes „energetizálásnak” köszönhetően az elmúlt években a tudományos érdeklődés is megújult az andenek, mint a fenntartható mezőgazdaság egyik formája iránt. Ez ugyanis segíthet a világnak megbirkózni az éghajlati válsággal, a vízhiánnyal és a talajerózióval. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete például úgy írja le a hagyományos andoki kultúrát, mint „az egyik legjobb példát a gazdálkodók környezetükhöz való alkalmazkodására és tudására”. Továbbá kiemeli fenntartható megközelítését a földhasználat, a vízgazdálkodás, a növények biológiai sokfélesége és a talajvédelem terén. Olvass még a témában
Négy és fél ezer évvel azután, hogy felbukkantak, úgy tűnik, hogy az Andok teraszos mezői még mindig megelőzik a korunkat is.
