A délnyugat-kínai hegyekből kivájt Honghe Hani rizsteraszok több mint 160 négyzetkilométeren terülnek el, az egyik leglátványosabb látképet megalkotva az egész világon.
A lépcsőszerű teraszokat létrehozó hatalmas, többgenerációs mérnöki projekt révén a helyi hani nép – Kína 55 hivatalosan elismert etnikai kisebbségének egyike – az egész közösség javára kamatoztatta a helyi környezetet.
„Ősidők óta a hani emberek árkokat és csatornákat építettek, hogy a hegyekből és erdőkből a forrásvizet teraszos mezők öntözésére tereljék” – mondta A Xiaoying, jünnani székhelyű idegenvezető a BBC-nek. „Az árkok kiásása óriási munkaerőt és anyai forrást igényelt, amit az egyének vagy a falvak önállóan nem engedhettek meg maguknak.”
A több mint egy évezredes próbálkozások és tévedések során finomított rizsteraszok inspiráló példái egy egész közösségnek, amely szimbiotikusan együttműködik a természettel, és a földhasználatot különálló ökológiai zónákba rendezi. A sűrű hegyi ködből származó csapadékot és nedvességet a magasan fekvő, erdős vízgyűjtőkön gyűjtik össze, feltöltve a talajvizet; forrásvizet vezetnek a teraszok öntözésére. Az összeöntött víz elpárolog, és felhők keletkeznek; felhők gyülekeznek, hogy esőt hullajtsanak a magas erdőkre. A hidrológiai ciklus ezután a végtelenségig ismétlődik.