El se hiszed, mennyire megkönnyebbültem, miután kirúgtam magam a lezáratlan projektjeimből.
Ismerős az az érzés, amikor papíron minden rendben van, mégis állandóan úgy érzed, hogy valami visszahúz? Mintha túl sok apró szál lenne kifeszítve körülötted, amelyek egyenként nem fájnak, együtt viszont folyamatos feszültséget tartanak fenn…
Nem egyik napról a másikra vált világossá, hogy ezekkel kezdenem kell valamit. Inkább lassan, alattomosan épült fel bennem az érzés, hogy túl sok mindent viszek magammal csak azért, mert egyszer elkezdtem, vagy, mert „illene” folytatni. Olvass még a témában
A transzgenerációs minta, amit ki kellett oldanom ahhoz, hogy igazi társa lehessek a férjemnek
Hogyan hozod meg a nagy döntéseidet? Derítsd ki, milyen döntéshozó vagy!
„10 évig kerestem, és három országgal arrébb megtaláltam az anyámat” – Örökbefogadottak mesélnek róla, hogyan találták meg a rokonaikat
3 dolog, amiről azt hittem, 40-hez közel már ki fogom találni – És nem így lett
Mindezt „kiegészítendő”, az elmúlt év végén több mint 6 hetet töltöttem fekvéssel, ami nem az a fajta lassítás volt, amit az ember önként választ egy túlpörgött időszak után. Mégis, ahogy teltek a napok, és nem volt más dolgom, mint gyógyulni és nézni a plafont, elkezdtem számot vetni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
