De miért csináltam ezt az egészet? Miért nem tanultam meg az első ilyen alkalom után, hogy jobb, ha szólok?
Egyrészt nem akartam megbántani senkit, nem akartam kellemetlen helyzetet teremteni, másrészt viszont egyre inkább zavart, hogy nem azt kapom a pénzemért, amit vártam.
Idő kellett, mire rájöttem, hogy a kettő nem zárja ki egymást
A konfliktus felvállalása ugyanis nem egyenlő a veszekedéssel. Nem azt jelenti, hogy felemelem a hangom, hogy hibáztatok vagy hogy „jelenetet rendezek”. Sokkal inkább azt jelenti, hogy jelzem: valami nem megfelelő számomra. Képviselem a saját érdekeimet. Olvass még a témában
Ez elsőre magától értetődőnek hangzik, de a gyakorlatban meglepően nehéz. Különösen akkor, ha van valamiféle személyesebb kapcsolat is a szolgáltatóval. Nem akarod megbántani a fodrászodat, nem akarsz még több munkát adni a szobafestőnek, nem akarsz „problémás ügyfél” lenni.
A fordulópont nálam valahol ott jött el, amikor kezdtem észrevenni, hogy ez a hallgatás nem semleges. Nem az történik, hogy „lenyelem és továbblépek”. Hanem az, hogy magammal viszem a feszültséget. Hogy napokig bennem marad egy rossz érzés, amit egyetlen mondattal el lehetett volna kerülni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
