A háború alatt, vagy a háború után szocializálódott nagyszüleinknek benne volt a génjeiben, hogy mindennel spórolni kell. Noha néhány trükkjük ma már extrémnek tűnik, érdemes lehet tanulnunk tőlük, hogy elkerüljük a pazarlást.
3/3 Ingyen víz meg nem ingyen víz
„A nagyszüleimnél meg volt különböztetve az ‘ingyen víz’ meg a ‘pénzes víz’. Volt egy kerti fúrt kútjuk, abból locsolták a gyümölcsfákat meg a veteményest, de a mamának mindig voltak kitéve vödrei, edényei, amikben esővizet gyűjtött, azzal locsolta a szobanövényeket, sőt a haját is azzal mosta, azt mondta, hogy sokkal szebb lesz tőle.
A felmosóvödörből a vizet nem csak úgy kilöttyintette, az mindig ott állt a vécé mellett, és amíg el nem fogyott, addig nem lehúzták a vécét, hanem azzal öntötték le. Emlékszem, hogy ez gyerekként nekem nagyon fura volt, idegenkedtem tőle, ma, felnőtt fejjel már azt gondolom, igaza volt a nagyinak: miközben egyre fogy a víz a földön, tényleg iszonyatos pazarlásnak tűnik ivóvizet zúdítani le a vécén.” (Kriszta, 38)
Kapcsolódó cikk a hirdetés után a következő oldalon, lapozz!