A háború alatt, vagy a háború után szocializálódott nagyszüleinknek benne volt a génjeiben, hogy mindennel spórolni kell. Noha néhány trükkjük ma már extrémnek tűnik, érdemes lehet tanulnunk tőlük, hogy elkerüljük a pazarlást.
Ha nem kell, ne használd
„Gyerekkoromban sokszor a nagyszüleim vigyáztak rám, amíg a szüleim dolgoztak, és telente ez azt jelentette, hogy bőven sötétedés után is maradtunk még. A nagyszüleim, akiknek gyerekkorában még az volt a teljesen természetes, hogy nincsen áram, felnőttként sem kapcsolták fel a lámpát abban a pillanatban, hogy elkezdett lemenni a nap.
Ültünk a szobában, beszélgettünk, vagy meséltek, verseket mondtak, énekeltek nekünk, és közben lassan besötétedett. Mikor anyukám megérkezett értünk, mindig megállt a szoba ajtajában, felkapcsolta a villanyt és megkérdezte, miért ülünk itt a sötétben. A nagyszüleim erre azt mondták, hogy beszélgetni sötétben is lehet, és tulajdonképpen én is szerettem azt a félhomályt, volt egy hangulata.
Egyébként sem használták sokat az elektromos dolgokat, a nagymamámnak például volt elektromos darálója, de nem vette elő, ha csak egy diós tésztához kellett volna diót darálni, ahhoz mindig egy kis kézi gépet használt. Porszívót is csak ritkán használt, és a járólapon soha, ott söprögetett, a szőnyegeket pedig jó időben kivitte az udvarra kiporolni.” (Zsófi, 35)
Ültünk a szobában, beszélgettünk, vagy meséltek, verseket mondtak, énekeltek nekünk, és közben lassan besötétedett. Mikor anyukám megérkezett értünk, mindig megállt a szoba ajtajában, felkapcsolta a villanyt és megkérdezte, miért ülünk itt a sötétben. A nagyszüleim erre azt mondták, hogy beszélgetni sötétben is lehet, és tulajdonképpen én is szerettem azt a félhomályt, volt egy hangulata.
Egyébként sem használták sokat az elektromos dolgokat, a nagymamámnak például volt elektromos darálója, de nem vette elő, ha csak egy diós tésztához kellett volna diót darálni, ahhoz mindig egy kis kézi gépet használt. Porszívót is csak ritkán használt, és a járólapon soha, ott söprögetett, a szőnyegeket pedig jó időben kivitte az udvarra kiporolni.” (Zsófi, 35)