Aztán nekünk is át kellett gondolnunk, mit szeretnénk
Az elmúlt hónapokban kaptunk egy jó befektetési lehetőséget, amiről eldöntöttük, hogy belevágunk. Mindent meg is beszéltünk, logikus és jó döntésnek tűnik az egész, minimális kockázat mellett. Aztán eltelt egy kis idő, és kiderült, lehetne ezt még fokozni, több pénz befektetésével nyilván még többet nyerhetnénk pár éven belül. De feltettem a varázskérdést: mi hiányzik még?
Valójában nem hiányzik semmi. Nem kell, hogy tovább hajszoljuk a pénzt, mert minden plusz millió plusz stresszt is jelent. Lehet, sőt biztos, hogy nem leszünk így milliárdosok. De észre kell venni, hogy nem feltétlenül jelent egyet a gazdagság a boldogsággal, és tudom, hogy ez sablonosnak tűnik, azonban testközelből látom, hogy tényleg így működik.
Valójában az igényeink szabják meg a boldogságunkat és az, mennyire tudjuk megélni az aktuális pillanatot.
Olvass még a témában
Sokan jóval kevesebbel is boldogabbak lennének, mint amit mi megteremtettünk magunknak és ez gyakorlatilag mindenki életére ráhúzható. Az egész csupán nézőpont kérdése. Én úgy látom, hogy egyértelműen van egy szint, ami alatt az élet folytonos aggódás és letargia, de ezen felül csupán az egyéni igény szabhat gátat a boldogságnak.
Úgyhogy arra jutottunk, maradunk az eredeti tervnél. Hiába van szó „csak” néhány millióról, úgy döntöttünk, beérjük a kevesebb biztossal. Mert ezzel hasznot veszítünk, de időt és nyugalmat nyerünk – végső soron pedig azt hiszem, pont ezt keresik azok is, akik sosem fogják tudni kimondani, hogy elég.
