Az igényeink szabják meg a boldogságunkat, nem a számlánkon levő milliók

Az igényeink szabják meg a boldogságunkat, nem a számlánkon levő milliók

Címlap / Életmód / Pénz és hivatás / Az igényeink szabják meg a boldogságunkat, nem a számlánkon levő milliók

Azonban ők mégis dolgoznak: hétköznap, hétvégén, ünnepnapokon. Nagy ritkán kivesznek néhány napot, mikor a családjukkal vannak, vagy éppen velünk lógnak – ekkor szoktam látni, hogy éppúgy rendszeresen csörög a telefonjuk, mintha éppen a munkaidejüket töltenék. Tudom, hogy ilyen a vállalkozói lét, hiszen én is ebben élek már egy évtizede.

Nyilván össze sem lehet hasonlítani az én kis üzletemet ezekkel a hatalmas cégekkel, de azért kicsiben is érzem a nyomást, és nekem is csak akkor telik pihenéssel a szabadság, ha erre nagyon tudatosan koncentrálok. Úgyhogy teljesen megértem, hogy egy céltudatos, komoly vállalkozó, éjt nappallá téve dolgozik. 

Sincerely Media/unsplash.com

De mi a cél?

Az említett, valóban rendkívül gazdag barátunk kifejezetten jó fej. Laza, mindig benne van a buliban és egyébként végtelenül szerény, senki meg nem mondaná róla, hogy milliárdos. Közvetlenségének köszönhetjük, hogy tudjuk, minden nap hajnali 2-3 között kel, mert a sok stressz miatt képtelen aludni. És, ha már úgyis fenn van, akkor szép csendben dolgozgat, míg a családja az igazak álmát alussza.

Aztán indul a nap: egész nap ügyintézés, a vállalkozás ügyes-bajos dolgainak igazgatása, a beosztottak ellenőrzése, további lehetőségek keresése és persze az új kapcsolatok kiépítése, hiszen ez utóbbi manapság szinte mindent meghatároz. Emelem a kalapomat előtte, és sokan mások is megirigyelhetik a kitartását, mert bár jómódú családból származott, valójában a kezdeti lökésen túl mindent teljesen magának épített fel. 

A minap egy másik ügy kapcsán szóba került, hogy nekünk mi lenne az a tartalék, ami mellett úgy döntenénk, hogy már nem dolgoznánk, csak élveznénk az életet. Nyilván, még jó messze vagyunk tőle, de igazából nekem soha nem is volt célom, hogy ne kelljen dolgoznom. Nnagyon szeretem azt, amit csinálok.

Ha végtelen mennyiségű pénzem lenne, akkor egyértelmű, hogy néhány dolgon változtatnék, de akkor is én fognám össze ezt az egészet és lelkesen csinálnám, különben nagyon hiányozna. De elérném, hogy kicsit lazábban kezelhessem a dolgokat, kevesebb legyen a stressz, kisebb a megfelelési vágy és több a képernyő nélkül töltött idő. Viszont tudom, hogy amikor odafigyelek, akkor ezt el tudom érni, pedig nem lett időközben több százmillió a számlámon. 

Ennek kapcsán gondoltam tovább ezt az egészet

Vajon ki tudjuk mondani azt, amikor elég? Mi az az összeg, amikor már úgy érezzük, hogy elég volt a munkából? Szerintem nem tudjuk ezt meghatározni és ezt látom az ismeretségi körömben is. Persze, sokan vannak, akiknek az életében szó sincs a maximum meghatározásáról.

Rengetegen csupán azt szeretnék elérni, hogy végre ne kelljen görcsölni azon, mikor megy tönkre a hűtő, mert nem tudnak majd újat venni helyette. Ők vajon elégedettek lesznek, ha idáig eljutnak?

Azok az ismerőseim, akik már rég hátradőlhetnének, elégedettek lehetnének és élvezhetnék az életet, nagyon gyakran újabb és újabb tízmillióikat hajtanak. Még úgyis, hogy havi szinten több milliót keresnek passzív jövedelem formájában. Közben felemészti őket a stressz, a teljesítési kényszer, és évente jó, ha egy alkalommal lemennek a Balatonra, pedig itt van tőlünk 30 kilométerre. 

Anastasia Shuraeva/unsplash.com

Aztán nekünk is át kellett gondolnunk, mit szeretnénk

Az elmúlt hónapokban kaptunk egy jó befektetési lehetőséget, amiről eldöntöttük, hogy belevágunk. Mindent meg is beszéltünk, logikus és jó döntésnek tűnik az egész, minimális kockázat mellett. Aztán eltelt egy kis idő, és kiderült, lehetne ezt még fokozni, több pénz befektetésével nyilván még többet nyerhetnénk pár éven belül. De feltettem a varázskérdést: mi hiányzik még? 

Valójában nem hiányzik semmi. Nem kell, hogy tovább hajszoljuk a pénzt, mert minden plusz millió plusz stresszt is jelent. Lehet, sőt biztos, hogy nem leszünk így milliárdosok. De észre kell venni, hogy nem feltétlenül jelent egyet a gazdagság a boldogsággal, és tudom, hogy ez sablonosnak tűnik, azonban testközelből látom, hogy tényleg így működik.

Valójában az igényeink szabják meg a boldogságunkat és az, mennyire tudjuk megélni az aktuális pillanatot.

Sokan jóval kevesebbel is boldogabbak lennének, mint amit mi megteremtettünk magunknak és ez gyakorlatilag mindenki életére ráhúzható. Az egész csupán nézőpont kérdése. Én úgy látom, hogy egyértelműen van egy szint, ami alatt az élet folytonos aggódás és letargia, de ezen felül csupán az egyéni igény szabhat gátat a boldogságnak. 

Úgyhogy arra jutottunk, maradunk az eredeti tervnél. Hiába van szó „csak” néhány millióról, úgy döntöttünk, beérjük a kevesebb biztossal. Mert ezzel hasznot veszítünk, de időt és nyugalmat nyerünk – végső soron pedig azt hiszem, pont ezt keresik azok is, akik sosem fogják tudni kimondani, hogy elég. 

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást